Jobb oldal

Az (E)l(K)úrások (F)ővárosa

Mottó : "Az a baj világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosok pedig tele vannak kételyekkel ..."

Az a nagy büdös helyzet, hogy az egész EKF-társulat most igen nagy szarban van. Az egyre inkább (rém)álomba fulladó történet szinte feltartóztathatatlanul robog gyászos végkifejlete felé, meredeken konvergálva a totális lebőgéshez. De mielőtt bárki mást gondolna, szeretném határozottan kijelenteni : szülővárosom szocialista vezetőinek vergődését látva sem a kaján káröröm, sokkal inkább a végtelen szomorúság motivál. Mindamellett igyekszem tárgyilagos is maradni, és ( a városban futótűzként terjedő pletykákkal ellentétben ) magam sem örülnék annak, ha az utolsó-utáni pillanatban mégiscsak Debrecen adhatna otthont a 2010-es európai kulturális rendezvénynek.
Patópálok kiskirálysága

Ha valaki azt állítja, hogy Pécs érdemtelenűl jutott a lehetőséghez, az téved. De tudjuk, a civil kurázsi és a kulturális örökség együttesen is kevés, ha az események nem maguktól forrnak ki, különösen ha a pártállami nagypolitika pofátlanul beletenyerel a folyamatokba. Persze mindennek ára van, a gyászos végeredmény nem a véletlenek szerencsétlen összejátszása : titkos alkuk és dilettáns döntések szégyenteljes sorozata, megspékelve a tubesi radar meggondolatlan bevállalásával, amely önmagában felér egy lokális hazaárulással.
EKF = Elvtársaknak Kurvasok Forint

Pedig kezdetben minden milyen szép volt : a 2006-os választások előtt a Toller László vezette helyi szocialisták büszkén döngették a mellüket, lám ők ezt is megcsinálták. Igaz, a frissen hivatalban lévő Gyurcsány-kormánynak nehéz lett volna olyan politikai döntést hozni, amely szembehelyezkedik a Gyurcsány Ferenc ( mint egykori pécsi KISZ-vezér ) miniszterelnöki kinevezését nyíltan támogató helyi vazallus, Toller László helyi érdekeivel. A pécsi szocialisták talán "joggal" is gondolhatták, hogy ezzel a páratlan lehetőséggel elérkezett számukra a bőség kosara, a földi paradicsom - de tévedtek. Toller végzetes autóbalesetével beütött a krach, amely azóta ( hol kisebb, hol nagyobb ) hullámokat vetve folyamatosan semmivé mossa az utolsó homokvárakat.

Az agónia első lépései már "házon belül" megkezdődtek : kettészakadt a korábban sírva-nevetve, összeszorított fogakkal vicsorítva is összetartó szoci-galeri, kíméletlen politikai leszámolásokkal tarkítva, kőkemény válaszvonalat húzva a "feltörekvő új generáció" és Toller régi emberei közé. Ugyan Szili Katalin ( álságos egy banya ... ) közbenjárására a kőfakó Tasnádi később mégis polgármester lehetett, ám előbbi elkövette azt a végzetes hibát, hogy látványosan szembefordult a gátlástalanul feltörekvő Gyurcsánnyal.
A történet második része tehát arról a harcról szólt, vajon ki is az "úr" a házban. A "derék" szoci szimpatizánsok nem is győzték kapkodni a fejüket ( már amelyik debil értette, valójában miről is van szó ... ), bár tudhatnák : a kommunista harciszellem fenntartásának legjobb eszköze a permanens osztályharc. Ezek után természetesen ott tartott be Szilinek a böszme miniszterelnök, ahol csak tudott. Aligha véletlen, hogy az EKF-fel kapcsolatos ügyek szinte jottányit sem mozdultak előre ebben az időszakban.
A harmadik mérföldkő Gyurcsány coming-outja volt, amelyből egyértelműen kiderült, hogy elkúrták - ráadásul nem is kicsit, nagyon. Teljesen világos lett, hogy ebből a projektből ( amelynek finanszírozását részben az Únió biztosítja és felügyeli ) - dacára a trükkök százainak, valószínűleg egy árva buznyákot sem lehet ellopni. Jól látható, hogy a rendelkezésre álló források véletlenűl sem fedezik a szükséges kiadásokat, azok állami kiegészítése ( a folyamatos megszorítások miatt ) reménytelen, a szintén csődbekormányzott Pécsi önkormányzat részéről pedig hiú ábránd.
TESCO Gazdaságos EKF

A grandiózus álmokkal ideje végleg leszámolni. Ha engem kérdeznek, azokra a meglévő kultúrális értékekre építettem volna, amelyekkel a város eleve rendelkezik. Ezzel azt sem zárom ki, hogy helye lett volna egy új koncertteremnek vagy "kaptáras" tudásközpontnak. Sajnos senki nem kérdezett, ezért csak szűk körben fogalmazhatom meg néhai minimális elvárásaimat : legyenek tiszta és rendezett közterületek díszpadokkal, virágos parkok és működő szökőkutak, eligazító táblák és információs pontok - rengeteg ingyenes szóróanyaggal, megközelíthető múzeumok és kiállítótermek - picobello felújítva, megfelelően temperált kiállító terekkel, udvarias és kultúrált kiszolgáló személyzettel. Rendbehozott utak és járdák, felújított középületek, autópálya és egy valóban funkcionáló reptér - valamint néhány, patyolattiszta és működő klotyó a belvárosban ... Ha mindez időben rendelkezésre állna, a többi rendezvényt feltöltenénk kultúrszellemmel és pozitív energiával.

Ezzel szemben a város szinte fuldoklik a mocsokban, a tervezett beruházásoknak szinte a nyomát sem látni, a kapcsolódó ( szűk területre koncentrálódó ) magánberuházások környékén napról-napra eszkallálódni fog a káosz - hozzáértőként erős kételyeim vannak, hogy a hátralévő rövid idő elegendő lesz a tervek szakszerű megvalósításához. Pontosabban fogalmazva : BIZTOSAN TUDOM, hogy nem lesz elegendő. Ezt minden olyan megalomániás politikusnak üzenem
( különösen a 2010 március 15-i nyitókoncert megnyitásáról ábrándozó Tasnádi havernak ), aki naívan úgy gondolja, hogy pártutasításra csak úgy felülírhatóak a műszaki racionalítások.

A nagyberuházások teljes kudarca

Így érkeztünk el a mai naphoz, amikor az EKF-es nagyberuházások harmadik dominókockája látszik porba hullani. Az első a koncert és konferenciaközpont volt
( amelyre határidőig egyetlen pályázó sem adott be ajánlatot, miután a közbeszerzési kiírást a KÉSZ és a budapesti Hérosz is megtámadta, és amely kifogásnak a közbeszerzési döntőbizottság helyt is adott ), a második a parkok és közterületek rendbetételére vonatkozó közbeszerzési pályázat ( mindkét pályázó ajánlata jócskán magasabb volt mint a rendelkezésre álló keret ), a harmadik a tudásközpont közbeszerzési pályázata, ahol a rendelkezésre álló nettó 4.580.000.000 Ft-tal szemben az "előzetes favorit"-nak kikiáltott KÖZGÉP-Switelsky-Sedesa mai ajánlata nettó 5.4 milliárd, a STRABAG ajánlata még ennél is több volt. Valószínű, hogy ez a pályázat is érvénytelen és eredménytelen lesz, a kiíró nem is dönthet másként, hiszen a pénzügyi fedezet nem áll rendelkezésre.

De nagy hibát követ el, aki ezeken a pályázó cégeken kívánja elverni a port. Hiszen ők is csak a piacról élnek, és senki nem várhatja el tőlük, hogy műszakilag irreálisan túltervezett létesítményeket kivitelezzenek - szinte kizárólag saját kockázatra "hugyért-szarért", ráadásul műszakilag betarthatatlan rekordidő alatt ( napi 80 milliós késedelmi kötbér mellett ), miközben pontosan tudják, hogy a patópáli kiírók már réges-rég kicsúsztak, valamennyi reálisnak tekinthető határidőből.
És akkor még nem is beszéltünk a Zsolnay-negyedbe tervezett giga-beruházásról, az egész EKF "szellemi központjáról" ( egyenlőre még ki sem írták a pályázatot ... ), amelynek megvalósulásában csak az olyan posztnaív idealisták hisznek, akik sohasem jártak még a helyszínen.

Velük ellenben, én sajnos igen ...

FORRÁS: API01