Jobb oldal

Csath: Új privatizáció jöhetne az államosítás után
A kormány nem tud mit kezdeni a munkanélküliséggel
2009. január 27. 06:05


Lippai Roland
A jelenlegi kommunikációból és Gyurcsány akciózásából könnyen kiolvasható, hogy a kormány az eddigieknél is brutálisabb megszorításokra készülhet. Gyakorlatilag semmit nem tudnak kezdeni az egyre növekvő munkanélküliséggel, a leépítések bejelentésén kívül mást szinte nem is tesznek. Csath Magdolna közgazdászprofesszor állítja: a részleges államosítás – ahogy Nyugat-Európában is történik – gyógyír lehet a bajokra. Amikor a válság kidühöngte magát, akkor jöhetne egy új privatizáció. Magyar embereknek, tisztességesen. Interjúnk.

– Minden bizonnyal lehetetlen elérni a teljes foglalkoztatottságot, ám minden kormányzatnak kutya kötelessége erre törekedni. Elnézve a magyar állapotokat, vajon kijelenthető, hogy az efféle törekvés megvan a több mint hatodik éve regnáló baloldali kormányban?
– Különösen válsághelyzetekben fontos a munkanélküliség elleni fellépés. Gazdasági válságok idején a kormánynak három kiemelten fontos feladata van. Az első mindenképpen az, hogy megakadályozza a munkanélküliség növekedését. Ezzel összefügg a másik két lépés is: egyrészt meg kell akadályozni a szegények számának növekedését, illetve az olló kinyílását a szegények és a gazdagok között, a harmadik feladat pedig, hogy a kormány saját magán kezdje el a takarékoskodást. Mint látjuk, Magyarországon a munkanélküliség folyamatosan növekszik, ennek pedig alapvetően az az oka, hogy évek óta megszorításokkal „dolgozik” a kormány. Ugyan nem annak nevezték, de a konvergenciaprogram is vaskos megszorítás volt. Ennek hatására a gazdasági növekedés erőteljesen lassult, 2008 végére pedig meg is állt. Az idei költségvetésben a kormány egyszázalékos gazdaságszűküléssel számolt, pedig tudni lehetett, hogy a megszorítások miatt a gazdaság zsugorodása jelentősen nagyobb lesz. Erre egyébként az elemzők rá is mutattak, figyelmeztetve a kormányt, hogy a GDP akár 3-4 százalékkal is visszaeshet. A vicc az, hogy most a miniszterelnök, akinek irányításával a rossz költségvetést áterőltette a kormány a parlamenten, túltesz az elemzőkön is, sőt az EU-vezetést is megcáfolva nagyon nagy gazdasági visszaesésről beszél. Valószínűleg azért, mert tökéletesen elkötelezett az eddigieknél is durvább megszorítások mellett, amelyek pedig egyértelműen tovább rontják a gazdaság esélyeit. Ennek következménye a növekvő munkanélküliség lesz.

Hiszen mit is jelent a gazdaság szűkülése? Azt, hogy megszűnnek, csődbe mennek cégek, amelyek sorra teszik az utcára az embereket. Az idei munkanélküliségi szám a költségvetésben még 8 százalék alatt volt, ugyanakkor én nemzetközi elemzésekben már a 9 százalékos előrejelzéssel is találkoztam. Mindebből látszik: a magát baloldalinak nevező kisebbségi kormány egyáltalán nem tartja fontos feladatának, hogy csökkentse a munkanélküliséget. Megszorításokkal nem lehet dinamizálni a gazdaságot. A kormánynak rossz az értékrendje is: nem azt tartja a legfontosabb feladatának, hogy megmaradjon az emberek munkahelye, s hogy megélhetési biztonságban legyenek a családok.

– De mire támaszkodhatnánk? Mi az, amire építhetnénk még?
– Az erőforrásaink korlátozottak, ám a legfontosabb esetünkben is az ember, vagy ahogy a szakma mondja, a humánerőforrás s annak megóvása. Az embert kell középpontba állítani. Annak az embernek, amelyik – súlyosabb esetben tartósan – munkanélküli lesz, elkopik a tudása. Emiatt pedig romlik a későbbi elhelyezkedési esélye is.

– Szinte rohan a világ, ezért elvárás a folyamatos tanulás és a készségek fejlesztése, a szinten tartás már nem biztos, hogy elég.
– Ez így van, és éppen ezért nagyon nagy kár, ha az emberek kiesnek a munkából, és még nagyobb, ha ez azzal jár együtt, hogy lehetőséget sem kapnak arra, hogy tudásukat felfrissítsék. Ugyanis amíg a gépek akkor kopnak, ha használják azokat, az ember tudása éppen akkor kopik el, ha nem használja. Jó, ha tudjuk: Dániában ha valaki elveszti az állását, akkor automatikusan, állami finanszírozással átképzésre megy. Éppen annak érdekében, hogy könnyebben találjon új munkahelyet. Nem elhanyagolható az sem, hogy ha valaki tanul, akkor a közérzete is jobb, mentálisan is kedvezőbb helyzetbe kerül, mint ha nem lenne mivel eltöltenie az idejét.

– Úgy is mondhatnánk: van miért felkelnie reggel.
– Olyan feladata van, amivel emberileg is tud fejlődni, hiszen ennek része a tanulás, a tudás megszerzése is. A kormány nálunk ezzel sem törődik. A tavaly decemberben elfogadott költségvetésben is látszott, hogy a kormány a felnőttképzésre szánt pénzből is elvett. Az oktatás, a továbbképzés is sínyli a válságot, illetve a megszorító politikát. Éppen onnan szívják el a forrásokat, ahová pénzt kellene pumpálni a krízis hatékonyabb kezelése érdekében. Sőt ezzel lehetne könnyíteni a válság utáni helyzetet, az újraindulást is. A kormány mindent nagyon rosszul csinál ezen a területen is.

– A bajokat tetézi az is, hogy a kormányzati, miniszteri kommunikáció mintha arról szólna, hogy nem a kilábalás lehetőségeit veszik sorra, hanem folyamatosan jelenthetik be, hol és mikor várhatók a további, akár tízezres leépítések.
– Nagyon meglepő és elkeserítő, amit hallunk. Bajnai Gordon gazdasági miniszternek nem az lenne a dolga, hogy azt jelentgesse be, hol, melyik cég ment tönkre, s hogy mennyi ember került az utcára. A szociális tárca vezetőjétől sem azt várják az emberek, hogy arról beszéljen, mennyi pénzt von el a kormány a szociális területtől.

– Bajnainak például a cégek megmentésének lehetőségeit kellene felvázolnia.
– Ez lenne a feladata. Érdemes lenne odafigyelni a nyugat-európai gyógymódokra. Mit is csinálnak a franciák vagy a britek? Ha csődközelbe kerül egy cég – a briteknél ez inkább a bankokra, a franciáknál a termelő vállalatokra is igaz –, akkor azt mondja az állam, hogy nem probléma, ha növekszik a költségvetés hiánya, mert ez a kisebb baj. A nagyobb: ha tönkremennek a cégek és a vállalkozások, amelyek ekkor utcára tesznek nagyon sok embert. Tehát beszáll a körforgásba, de nem államosít százszázalékosan, de anyagilag „részt vesz” ezekben a cégekben annak érdekében, hogy ne növekedjen a munkanélküliség. Ezt Magyarországon is meg lehetne tenni. Igaz, hogy rövid távon költségvetési kiadásnövekedéssel járna, és a hiányt is növelné, de hatalmas hasznot hajtana hosszú távon a cégek, az ipari kultúrák és persze a munkahelyek megmentése. Egyébként még az sem biztos, hogy a költségvetés hiányát ezek a lépések jelentősen növelnék. Ugyanis ha máshol abbahagyná a pocsékolást a kormány – a miniszterelnöknek és Veresnek új autó vásárlása, felesleges tanulmányok írattatása, gazdaságtalan, pocsékoló infrastrukturális nagyberuházások és még lehetne sorolni –, akkor lehet, hogy a költségvetési hiány növekedése is elkerülhető lenne.

– Amit mond, mind nagyon szépen hangzik, de azért ne feledkezzünk el az SZDSZ-ről, amely eleve a radikális államtalanításban találta meg önmagát, plusz az állami kiadások egyre nagyobb mértékű lefaragásában. Vagyis bukik a „mentőakció".
– Sajnos az MSZP sem gondolkodik másképpen, ám kétségtelen, hogy az SZDSZ alapértékei között szerepel az a tézis, hogy az állam vonuljon ki a gazdaságból. Ám ebben sem következetesek, hiszen ha komolyan vennék saját véleményüket, akkor az SZDSZ-frakciónak a Hankook gumigyár előtt kellene tüntetnie. A cégnek adott ingyen állami pénz ugyanis kemény állami beavatkozás volt a gazdaságba.

– Milliárddokkal lettek kibélelve.
– Ez is azt bizonyítja, hogy nem következetesek, még a látszatra sem adnak. Ha egy magyar céget kellene megsegíteni, azonnal „kiabálnának”, de a külföldi cégeket még a válság idején is hihetetlen mértékben támogatják a magyar adóforintokból. Nem azt mondom, hogy általában mindent államosítani kell, de krízis idején a legfontosabb a munkahelyek megőrzése. Vagyis ha az állam részben vagy egészében átveszi a súlyos helyzetbe került cégeket, akkor megmaradnak a munkahelyek. Ez pedig azért is kifizetődő lehet, mert valószínű, hogy a válság idején bajba került cégek többségét kellő szakértelemmel rendbe lehet hozni. Nem biztos, hogy a vállalat azért zár be, mert tényleg nincsen kereslet a termékeire, hiszen lehet, hogy emögött politika áll. Nyugat-Európában megfigyelhető most egy pozitív értelemben vett nacionalista szellemiség, amikor is a politikusok halkan megsúgják a hazai cégeiknek: zárják be a külföldi leányvállalatot, és vigyék haza a munkát, hogy otthon legyen minél több munkahely. Ezen esetekben különösen indokolt lenne az állami beavatkozás a cég továbbműködtetése érdekében.

– Később mit lehetne kezdeni ezekkel a cégekkel?
– El lehetne adni utána az állami részesedéseket. Itt lenne a lehetőség arra, hogy amit a rendszerváltáskor nagyon elrontottak – vagyis hogy a magyar gyárak többsége külföldi kézbe került –, most helyrehozzák. Jöhetne egy újabb privatizáció, tisztességes körülmények között. Részesedéshez juthatnának magyar emberek, kisvállalkozások, vagyis növekedhetne a magyar kézben lévő cégek aránya. Ehhez egy másfajta értékrend lenne szükséges, megtoldva a jövőről gondolkodás képességével.

– Ezzel a kormánnyal van lehetőség arra, hogy a magyar gazdaság talpra álljon?
– A gondolkodó, elemző szakember, aki látja a folyamatokat, pártállásra való tekintet nélkül láthatja, hogy ez a kormány reménytelenül a teljes csőd felé vezeti az országot, miközben cinikusan tovább költekezik, és tömi a barátai zsebét.