A Kossuth téren 400 gárdista és mintegy 1000 szimpatizáns jelenlétében lezajlott a „Kettős mérce elleni tiltakozás” címmel szervezett Gárda demonstráció. Az apropó az Egyesület elleni első fokon született bírósági ítélet, valamint a Gárdát érő folyamatos negatív megkülönböztetés. A rendőrség a tüntetés területét körbekordonozta, de a beígért motozás elmaradt. A bíróság ugyan nevetséges érveléssel megtiltotta a vonulást, de az esemény végeztével a több száz gárdista menetoszloppal vonult ki a kordonok közül.
A rendezvényen felszólalt Kiss Róbert országos főkapitány, Dr. Morvai Krisztina és Vona Gábor.
A beszédek között Szebeni Szilvia, a Romantikus Erőszak énekesnője csillogtatta meg egyedülálló hangját. Az alábbiakban egészében közöljük a rendezvényen elhangzott beszédeket.
Elsőként Kiss Róbert, a Magyar Gárda Mozgalom országos főkapitánya lépett az emelvényre:
Adjon az Isten!
Gárdisták, bajtársak, magyarok!
Örülök, hogy ma itt állunk. Nem a demonstráció apropója miatt, hisz egy egészséges demokráciában alapja nem lehetne. De adott helyzetben örülök, hogy itt, a Parlament épülete előtt gyűltünk össze, hiszen pár hónapja ezen a helyen a Magyar Gárda kenyeret osztott.
Akkor nem kaptunk sajtónyilvánosságot, mivel igen sokan osztoztak velünk a drága magyar kenyéren. Most biztos vagyok benne, hogy a szabad sajtó ontja majd a bakancsaink fotóit. (lsd. a lencsevégre kapott fotóst képgalériánk végén - a szerk.) Gárdisták, mutassuk marcona arcunkat, villantsuk szarvainkat, villantsuk elő patáinkat a bakancsból, hisz az ördög maga állította fel gyülekezetét a Parlament épülete előtt. Mint tudjuk, Magyarország nem mér rossz kocsmáros módjára hamis mércével. Mindenki egyenlő. Sőt, egyesek még talán egyenlőbbek is a többinél. Nincs intézményesítve a kettős mérce. Tehát ha a Magyar Gárda kulturáltan demonstrál, szamuráj kardok nélkül, kapátlanul-kaszátlanul, az törvényellenes, félelemkeltő, aki az ellenkezőjét cselekszi, az megfélemlített védekezővé válik. És ez így természetes, hisz Magyarországon nem mérnek kettős mércével.
Ha formaruhában a legmélyebb tisztelettel koszorúzunk, az félelmet kelt. Igen, félelmet kelt a múltatlan, hazátlan tömegekben. Ha mi megemlékezünk népünkért, hazánkért elhunyt őseinkre, az félelmetes, ha a megemlékezésünkkel egy időben, a helyszín közvetlen szomszédságába ellendemonstrációt szerveznek, az önvédelem. De mi elfogadjuk, hisz Magyarországon nem mérnek kettős mércével.
A Magyar Gárda Egyesületet hosszas huzavona után első fokon feloszlatták. Mert félelmet kelt. A Mozgalmat is feloszlatnák, ha lehetne. Mert az is félelmet kelt. 2006 őszén a kardlapozás, viperás megtorlás, gumilövedékes nyomorítás nem keltett félelmet. Fel sem oszlatják az „igazságosztók” csapatait. Nem, mert Magyarországon nincs kettős mérce.
A Magyar Gárda alapítványának bejegyzését visszautasította a tisztelt Bíróság. Igaz, hogy tevékenységi köre pusztán karitatív tevékenységekre korlátozódik, de ugye feloszlatták az Egyesületet. És hátha több alapítvány is lesz. Márpedig az félelemkeltő. A politikai elit köreiből kikerülő alapítványok természetesen nem ijesztőek. Nem ijesztő semmiféle állami támogatás sem. Nincs is mitől megijedni, hisz Magyarországon nincs kettős mérce.
Vannak demonstrációk, ahol szükségtelen a kordonozás, szükségtelen a motozás, szükségtelen az igazoltatás a demonstrációra való belépés előtt. És vannak demonstrációk, mint a mostani is, ahol kordonokkal „védik” a rendezvényt. Mert veszélyes. Nagyon. És ezt is elfogadjuk, hisz Magyarországon nincs kettős mérce, csak veszélyességi faktor, műveleti terület.
Gusztos Péter úr papírra vetett aggodalmai mindnyájunk Draskovicsához jogos aggódás. Idézem: „Tisztelt Miniszter Úr! Itt és most, a szemünk előtt cserélik az utcaköveket és Molotov-koktélokat puskákra.” És itt nem kell bizonyítani fotókkal, hogy Gárda-egyenruhás alak Molotovot hajít, vagy kockakövet túr, mert ez tény. Mert azt mondták. És kész. Ha a Magyar Gárda azt mondja, rossz a vidék közbiztonsága, az rasszista megnyilvánulás. Az nem lényeg, hogy még sok ezer ember vallja ugyanezt. Ez hátrányos megkülönböztetés. Nem tévedés, nem félremagyarázás, hisz Magyarországon nincs kettős mérce.
Ha a melegek az utcán felvonulnak, az bátor kimutatása a véleménynek. Út az elfogadtatás felé. Ha a heterók ezt ellenzik, és hangot adnak a véleményüknek, az csak a csőcselék rongálási vágya. Mert Magyarországon nincs kettős mérce.
Vannak tolvajok, rablók szabadlábon. Hiszen a bűvös húszezres értékhatár alatt nem minősülnek annak. Ha a dolgozó állampolgár nem fizet be az adóhivatalnak 2000 forintot, megtalálják a módját, hogy behajtsák rajta. De Magyarországon nincs kettős mérce...
A Horák Nóri gyilkosai is szabadlábon vannak. Pedig a legsúlyosabb vétség terheli a fekete lelküket. De szabadlábon, köztünk sétálnak. A magyarok, akiket utcára vitt az elégedetlenségük, ők előzetesben éjszakáztak a tüntetésekkor. Ők bűnözők. Kérdezem én: Magyarországon nincs kettős mérce?
Odáig jutottunk, hogy Őszöd az őszinteség színterévé avanzsált? A kurvaországozós szégyenünk csak őszinte volt, és felháborodott? Mi, akik valóban képesek volnánk arra, hogy vérünket adjuk nemzetünkért, hogy életünkkel váltsuk meg szabadságunkat, minket csőcselékké degradálnak? Milyen világot élünk? Hát meddig még??? Ki kell végre mondani:
Elég volt! Egyenlő elbírálást akarunk! Elég volt abból, hogy nekünk mindent dupla aljú mércével mérnek. Elég volt abból, hogy kisebbségben éljünk. Sajnos eljött az idő, amikor nekünk kell egyenlő jogokat kérnünk, egyenlő bánásmódot követelnünk magunknak. Mert változnak az idők, változik a tettek súlya. Ne engedjük, hogy gyerekeink is ezért emeljenek szót a majdan regnáló hatalomnak. Fogjunk össze mind, és teremtsük meg a következő nemzedéknek azt, ami alanyi jogon jár mindenkinek: az egyenlő elbírálást és a kettős mérce használaton kívül helyezését. És ez ne függjön sem a politika színeitől, sem a vallási, etnikai hovatartozástól, sem formaruha viseletétől.
Hát Adjon az Isten!
Vona Gábor: Nem gázai jövőt képzelünk el a gyermekeinknek!
Adjon az Isten!
Köszöntök mindenkit, aki ma itt van velünk.
A 2007 decemberében elindult ügyészségi kereset következményeképpen 2008. december 16-án a Fővárosi Bíróság első fokon feloszlatta a Magyar Gárda Egyesületet. Az indoklás szerint a Gárda egyenruhája és felvonulásai félelmet ébresztenek. Egyelőre nem hallottam róla, hogy a bennem félelmet ébresztő In-Kal Security, az Országos Cigány Önkormányzat, a Kendermag Egyesület, a szcientológia egyház vagy a Mazsihisz ellen az ügyészség vizsgálódna. Természetesen fellebbezünk, és hajlandóak vagyunk akár nemzetközi szintig is elvinni az ügyet, de nem erről szeretnék beszélni, mert a per maga másodlagos. Hiszen mit is jelent a bírósági ítélet a Gárda számára? Voltaképpen semmit. Eddig is útjában voltunk a jelenlegi politikai garnitúra nemzet- és országpusztító terveinek, hát ezután még inkább ott leszünk. A kisujjunkat levágták, de a szívünk ettől csak még inkább megerősödött.
A Gárda születése óta a kormány, a titkosszolgálatok és a titkos háttérhatalom támadásai között él. És mi hálával tartozunk azért, hogy ilyen nehéz, szinte lehetetlen feltételeket teremtettek a munkánkhoz, mert ezzel bennünket akaratlanul is, de még jobbra, még többre ösztönöztek. Gondoljuk csak meg, ha a Gárda ilyen bődületes ellenszélben ennyi mindenre képes, mi lesz, ha ez az ország újra azoké lesz, akiket jog szerint illet? Mi jön majd, ha Magyarország újra a magyaroké lesz? A kutyákra dér, az biztos. Mert eljön a nap, amikor mindenkinek felelnie kell a tetteiért. Amikor nem a tévében, hanem majd a szegedi Csillagban hangzik fel a szókapcsolat: Gyurcsány, csomag! (Vona Gábor beszéde a galéria után folytatódik. - a szerk.)
Képgaléria
(a cinikusra vett képaláírásokért mindenkitől elnézést kérünk. Csupán elképzeltük, mit érezhet a képek láttán Gyurcsány, Draskovics vagy akár Gusztos "úr" - a szerk.)
Képgaléria megtekintéséhez kattintson a képre!
fotók:
Magyar Gárda Mozgalom - Sajtóosztály
Gyimesi Edit - barikád.hu
Ezért a félreértések elkerülése végett azt mondom: nem azért jöttünk ma össze, hogy temessünk, hanem hogy ünnepeljünk. Mert a Magyar Gárda él és virul. Ugyan szíve szerint a Gárda sírját ásná az egész magyar politikai garnitúra, de az a gödör nem a miénk, hanem az övék lesz. Hogy is tartja a mondás? Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Vagy mondhatnánk úgy is, hogy a Gárda megtámadásával nagy fába vágták a fejszéjüket. Nem látták, hogy a Gárda nem egy mesterséges szervezet, hanem a magyar társadalom édes gyermeke. A Gárda nem felszámolható, eltaposható tárgy, hanem legyőzhetetlen eszme és testvéri lelkiség. A Gárda az új idők hírnöke. Az ébredő magyarság. A szebb jövő. És hogyan is tudná legyőzni a múlt a jövőt?
Felmerül a kérdés, hogy az országgyűlésben tespedők köre, akiket most az egyszerűség kedvéért hívjunk csak négy mancsnak, miért gyűlöli ennyire a Gárdát? A Gárdát, amely velük ellentétben az elmúlt másfél évben nem lőtt agyon senkit egy iskolában, nem rabolt bankot, nem tüntetett el uniós pénzeket, nem hazudott a nap minden szakában, nem hamisított kopogtatócédulákat, nem sértett meg semmilyen jogszabályt. A válasz nagyon egyszerű. A Gárda tisztasága olyan tükörként működik, amely tükörben a magyar politikusok megpillantották saját ocsmányságukat. Ahelyett, hogy magukba szálltak volna, inkább úgy döntöttek, szétverik a tükröt.
Persze, nem is várhattuk a lelkiismeret szavát azoktól, akiknek nincs is lelkiismeretük. Akik az elmúlt húsz évben lelkiismeret furdalás nélkül privatizálták el a nemzeti vagyont, akik tönkretették a mezőgazdaságot, a magyar vállalkozásokat, akik ránk szabadították a gátlástalan multinacionális tőkét, akik kiárusították a magyar oktatást, az egészségügyet, a közlekedést, mindent. Innen üzenjük nekik: sok mindent tönkretettetek már, de most elég! Vegyétek le a Gárdáról a koszos mancsaitokat! Mind a négyet!
Bennünket akar egy Gusztos, egy Lendvai, egy Draskovics, egy Veres, egy Demszky vagy egy Gyurcsány elsöpörni? Mennyire nevetségesek. Egyre inkább hasonlít a magyar parlament a norvég országgyűlésre. Mindkettő Oslóban van. És ezek még azt hiszik, hogy egy bírósági ítélettől megremeg a térdünk? Jól vésse mindenki az eszébe! A Gárda Mozgalom feloszlathatatlan. És az alapítók köre is az. A Magyar Gárda Egyesületet ugyan jogilag meg lehet szüntetni, de az alapítókat nem egy bejegyző bírósági papiros köti össze, és nem egy feloszlató bírósági papiros fogja őket szétszakítani. Mert bennünket, alapítókat, az egyesület tagjait ugyanaz köt össze, mint benneteket. A közös hit, a közös erő és a közös akarat. Döntsön akárhogyan is a bíróság másod- vagy harmadfokon, mi alapítók együtt maradunk, és ha kell, egy másik egyesület vagy akár egy asztaltársaság formájában, de folytatjuk, amit eddig. Segítjük, támogatjuk a Magyar Gárdát, amit mi álmodtuk meg, ami olyan, mint a saját gyermekünk. Nem hagyjuk cserben. Ha a Gárda süllyedő hajó lenne, akkor se mennénk egy tapodtat sem el. Akkor miért is menekülnénk egy lendülettel sikló vitorlásról?
A Gárda példamutatása magához vonzotta a társadalom jobbik felét. Nem szabad megállnunk. Mert feladat van bőven. Nem sorolom el őket, hiszen itt mindenki tudja, mikre gondolok. De egyet kérdést hagy emeljek ki. Ki fogja megvédeni a magyar földet? Ki? Hiszen a parlamentben mindenki csak kussol. Egyesek azt suttogják, hogy azért, mert pont a földre fáj a hitelező IMF foga. És ki merne az IMF-fel ujjat húzni? Ha ez igaz, akkor jó, ha az illető valutaalapos urak két dolgot megjegyeznek. Egyrészt, nem fogjuk visszafizetni azt a hitelt, mert azt nem mi vettük fel. Hajtsák be azon, aki a magyar emberek felhatalmazása nélkül, annak ellenében azt felvette. Táncoltassák meg egy kicsit, az úgyis nagyon megy neki. A másik dolog, amelyet Strauss-Kahn úr figyelmébe ajánlunk, hogy akinek a magyar földre fáj a foga, annak a mi testünkön keresztül vezet az útja. A magyar földet a Gárda oroszlánjai fogják őrizni. Eddig csak néztük, ahogy szétlopják az országunkat. Már semmink nem maradt, csak a föld. Az a talpalatnyi föld, amelyből születtünk, és amelybe visszatérünk a halálunk után. Amelyért az őseink a vérüket adták, amelyet a nagyszüleink és szüleink műveltek. A mi szent földünkkel ne spekuláljon senki. Nem adjuk el senkinek, bárkinek is fáj rá a foga. Nem, nem soha!
A Gárda már eddig is nagyon sokat tett le az asztalra. Rávilágította a figyelmet a cigánybűnözésre, a cigány-magyar együttélés rettenetes helyzetére, amelyet mindenki igyekezett a szőnyeg alá söpörni. Látván az oktatásban és a kultúrában zajló neoliberális terrorizmust, a gárdisták segédkeztek az Atilla Király Népfőiskola beindításában és működtetésében. A Gárda a biztonság és a nemzettudat kérdésében példát mutatott. Ezt folytatni kell tovább. De emellett a jövő két nagy feladata vár ránk. Meg kell védeni a magyar földet és a magyar gazdaságot újjá kell szervezni. Alulról és a multinacionális tőke nélkül. A magyar termelőt és a magyar fogyasztót össze kell kapcsolni közvetlenül. Piacokra lesz szükség. És a Gárdára itt is elengedhetetlen szükség lesz.
Nem leszünk senki kapzsiságának a rabszolgái a saját hazánkban! Nem fogjuk tovább tétlenül nézni, ahogy megtapossák a becsületünket és a büszkeségünket! Mert olyan sokat szenvedett már a mi népünk, olyan sok könnycseppet, verejtéket és vért hullattunk már ezért az országért, hogy nem fogjuk feladni a küzdelmet az őseinkért, magunkért és az utódainkért. Nem gázai jövőt képzelünk el a gyermekeinknek! Nem. Mi egészen mást kérünk nekik, és aki kér, annak megadja az Isten, amit megérdemel. Mi pedig nem kérünk mást, csak hogy Adjon az Isten!
(Elhangzott 2009. január 17-én a budapesti Kossuth téren, a Magyar Gárda Egyesület melletti szimpátiatüntetésen)
barikád.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése