Jobb oldal

Mocsárgáz

A Nabucco mese. Mese, amit kitaláltak Gyurcsány Ferencék, mert szép az a történet, ha nem kell csinálni semmit. Felejtsük el nyugodtan. Nincs Nabucco. Nincs semmi. Lehetne alternatív gáz, jöhetne máshonnan, de nem jön.
Utoljára frissítve: 2009. január 28., 04:04


Gyurcsány Ferenc és barátai nem Moszkvával alkudtak meg. Pontosabban Vlagyimir Putyinnal megegyeztek, a Kreml megígérte: lesz gáz. Nem lett gáz. Nem lesz gáz. Nem azért, mert gonoszak vagy mert muszkák, hanem azért, mert ezt kérte tőlük a tárgyalópartner. Gyurcsány Ferenc, szocialista pártja s az állam, amelyből élnek. Működhetne, a csővezetékek onthatnák a gázt, ha megegyeztek volna Moszkvával. Nem tették.

S most nem csak azért, mert az oroszok saját érdeküket nézik, avagy mert Keleten ronda esős időben senki sem akarja elveszíteni a fedelet a feje fölül - értve mindezt a szó szoros és politikai értelmében is.

A szocialista miniszterelnök érzi, szorul a nyaka körül a hurok. Nem csak az a baj, hogy az ország túlnyomó többsége a távozását követeli, az ilyesmi soha sem érdekelte, Magyarország népe csak kellemetlen mellékkörülmény a kormányzásban. A politikai elittel van már gond. Az SZDSZ lassan megfizethetetlen árat, a fejét kéri a támogatásért. Párttársai - Szili, Szekeres, Kiss - csak arra várnak, mikor szúrhatják hátba. Nekik és a gazdaság nagyjainak egyre kevesebbet tud felajánlani. Ott van ugyan még a villamos művek, a vízszolgáltatók, a Posta, a MÁV, a Szerencsejáték Zrt. - de akkor mi jut a multiknak, hiszen ők is követelnek? Mi lesz az alkuból, amit már megkötöttek? Mi lesz ebből a szerencsétlen életből, amelynek a kedvéért feláldoztak százezreket. Mert - valljuk be - bolt az egész. Mert kihasználni, majd nem létező baloldaliságról kell meggyőzni a prolit. Prolit, melóst, munkást, bárkit. Bárkit, akin lehet keresni, annyira mindegy.

Nem megy ez persze könnyen. Gond van vagy gond lehet, mert emberek is vannak. Élők, kényelmetlenek, valósak.

De van megoldás. Szokásos. Hatékony, no meg aljas. De főleg hatékony. Működhet. Stimmel. Jó. Jelző a köbön. Szeressétek, hiszen fizet. Fizet, nekünk.

No, a lényeg.

Időt kell nyerni, bármi áron. Ezért kellett Gyurcsánynak most a szavazási színjáték, uniós választás, bármi.

Az MDF támogatása világos, s nem sokkal bonyolultabbak az SZDSZ indokai sem. A liberálisok nem az előre hozott választásoktól tartanak, ugyanannyi esélyük lenne most, mint lehet két év múlva: pénzzel és milliárdos reklámkampánnyal be tudnak jutni bármikor, ha meg nem, akkor csak a szocialisták vihetik be őket a parlamentbe. Igazából nincs miért szakítani, hiszen még van mit ellopni az államtól, lehet még multiknak kedvező adótörvényt kiharcolni.

Más? Mindenki tökéletesen tisztába van vele, hogy az ellenzék a parlamenten belül egyelőre nem tud nyerni, új választásokat kiprovokálni. Az utca nem megoldás: mindenkit, aki elégedetlen a jelenlegi tolvaj rezsimmel, nem hívhatnak utcára, az Európai Unió nem engedi. A párthívek a hozzájuk csapódó randalírozókkal pedig Gyurcsányék kezére játszanának. Így egyelőre nekik is marad a színjáték, a parlamenti bohózat.

Vajon meddig vagyunk hajlandóak még tűrni és fizetni a műsorukat? Elhinni egy értelmetlen színdarabot, egy hihetetlen mesét, egy ámítást, egy rémálmot, amit megetetnek velünk.

Ki és meddig? Meddig? Még meddig?

S akkor hogyan tovább?

Mese, amit kitaláltak Gyurcsányék, mert szép az a történet, ha nem kell csinálni semmit. Felejtsük el nyugodtan. Nincs Nabucco. Nincs semmi.

Illetve van. Szocialista árulás, van a mocsok, van a nihil.

Egyszerűsítsünk: lehet gázt venni, lehet ezt tisztességesen megoldani. Ezekkel soha. Egyszerűen ellopják. Ilyenek ők.
(Máté T. Gyula, Magyar Hírlap)