Jobb oldal

Múlik a jövő

Viszlát, családi pótlék! - Az EP-választás után jön a feketeleves!

HV-összeállítás

9. évfolyam 5. szám, 2009.01.29

Bár azonnali cselekvésre van szükség, Gyurcsány Ferenc nem sieti el a dolgot: a megszorítások az európai parlamenti választások után jönnek. Pedig az infláció felültervezése miatt helyenként bőkezűre sikerült idei költségvetés korrigálásával már most megtakarításokat lehetne elérni.

Reformokra, új nemzetstratégiára, érdemi adó- és járulékcsökkentésre van szükség - ezek a követelések ezúttal nem a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjétől, Orbán Viktortól származnak, hanem Gyurcsány Ferenc kormányfőtől. Néhány hónap alatt nagyot fordult a világ. A parlament feloszlatását kezdeményező Fideszt és a hozzá közelálló szakértőket a tavaly ősszel rendezett nemzeti és gazdasági csúcsokon még rendre lehurrogták, amikor a munkára rakódó terhek mérséklését sürgették, mint a válság leküzdésének egyik fő eszközét. Ma már szinte valamennyi közgazdász többéves gazdasági és társadalompolitikai reformot sürget, élén az adócsökkentéssel.

Akcióterv helyett ködösítés

A miniszterelnök azóta kapcsolt újfent turbófokozatra, hogy Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója januári villámlátogatásán kiderült: a világgazdasági és a magyar helyzet rosszabb a vártnál - bár ez azért nem érhette váratlanul a kormányt -, ezért újra kell gondolni az idei költségvetést (Heti Válasz, 2009. január 22.). A válságmenedzselés e lázas szakaszában a kormányfő január 29-re rendkívüli parlamenti ülést hívott össze. Kezdetben mindenki azt várta, hogy ezen a napon konkrét tervekkel áll elő a jelenleg még csak 200 milliárd forintos költségvetési lyuk befoltozására. A kiszivárgott nyilatkozatokból azonban kitűnik, a parlamenti ülésen úgy vitázhatnak a képviselők és a meghívottak, hogy legkorábban két hét múlva árulja el a kormányfő, valójában mit is tervez. Így még csak a tervezett intézkedések körvonalairól, nagyságrendjéről értesülhetnek az érdeklődők, miután Gyurcsány szerint nem csip-csup költségvetési átrendezésben kell gondolkodni. A kabinet február közepétől március végéig áll elő a konkrét törvényjavaslatokkal, és az első intézkedések július 1-jétől léphetnek életbe. A további lépésekre szeptemberben vagy jövő januárban kerülhet sor.

Nagyításért kattintson a képre!



A miniszterelnök - saját bevallása szerint - azért húzza az időt, mert "a lakossággal még meg kell értetni széles körben, hogy milyen mély is a válság". Ezt többen úgy értelmezik: a kormány ez idő alatt próbálja megetetni a néppel, hogy ők nem rontottak el semmit, csak a világgazdasági válság miatt van krízis idehaza. Persze létezik más magyarázat is a lendület elfogyására: a gazdasági helyzet gyors romlása ellenére azért kell még hónapokat várni bármiféle fordulatra, mert jobb, ha a várható megszorító intézkedések a valószínűleg június 7-re kiírandó európai parlamenti választások után lépnek életbe. Bár a felmérések szerint az emberek többsége nem érdeklődik az EP-választások iránt, gyakori trend az EU tagállamaiban, hogy a voksolók büntetőszavazásként értékelik a lehetőséget, így az ellenzéki pártok mellé állnak.

A jelenleg tapasztalható ködösítésre egyébként épp a 2006-os országgyűlési választások előtt találhatunk példát: brüsszeli megfigyelők nemegyszer hangoztatták, hogy a korábban a spanyol szocialista párt főtitkári pozícióját is betöltő Joaquín Almunia uniós pénzügyi biztos feltűnően kedvezett akkoriban a Gyurcsány-kormánynak. Így fordulhatott elő, hogy Brüsszel "Feri telefonja" hatására a szokásos négy hónap helyett nyolc hónapot adott az irreális adatokkal operáló magyar konvergenciaprogram átdolgozására, alkalmat adva a koalíciónak arra, hogy a referendum előtt ne kelljen kiteregetni kártyáikat. Egyes elemzők e téren párhuzamot vonnak az IMF-vezér mostani látogatásával: Strauss-Kahn sokkal jobban megszorongathatta volna a kormányt a közszféra 13. havi bérét érintő stikli és a rosszul tervezett idei költségvetés miatt, de ezt nem tette, hisz a vezérigazgató a francia baloldal jeles alakja, és jól szót ért a jelenlegi magyar vezetéssel. Azzal a vezetéssel, amely az IMF Magyarországról szóló, lesújtó adatokat tartalmazó jelentését a Pénzügyminisztérium egy nehezen megtalálható oldalára angol nyelven rakta csak fel. A közérdekű dokumentum elrejtésével a törvényt kerülte meg a pénzügyi tárca Kolláth György alkotmányjogász szerint.

Pedig kár a politikát újfent a válságmenedzselés elé helyezni, hisz a gazdasági visszaesés egyre több riasztó jelét tapasztalják az elemzők: idén rekordszámú felszámolás várható, már több mint húszezer dolgozót bocsátottak el, a befektetők bizalomvesztése miatt pedig egy euróért már közel 300 forintot adtak a múlt héten. A közalkalmazottakon kívül azonban eddig csak a gyenge magyar valuta által sújtott devizahiteleseken segítene szinte azonnal a kormány: hírek szerint az állam bizonyos feltételek mellett átvállalná a lakáshitel törlesztését a bajba jutott adós helyett. A lakásgarancia-alap felállítása azonban költséges ügylet, becslések szerint legalább 160 milliárd forintot kellene beletenni.

Bele fogunk dögleni?

Miközben Gyurcsány Ferenc az időhúzásra játszik, és kormányzás helyett szemmel láthatóan a kommunikációra összpontosít, addig már a baloldalhoz kötődő közgazdászok is rendre elismerik, hogy "nagy baj van", s egymás után kérik számon a miniszterelnökön az elmaradt reformokat. Bokros Lajos például virtuális helyett valódi változtatásokat sürget többek között a társadalombiztosítás, a nyugdíjrendszer, a közoktatás és az önkormányzati rendszer terén. A volt pénzügyminiszter szokásához híven persze elsősorban nem Gyurcsány Ferenc első és második kormányát teszi felelőssé a kialakult helyzetért, hanem az összes miniszterelnököt, aki reformhevületű pénzügyérségét követően - mint ahogy fogalmazott az Élet és Irodalom hasábjain: "a huszadik századi magyar reformkor" után - kabinetet alakított. Ugyanakkor azt is elismeri, hogy Magyarországon "2006 után a gazdaság növekedése lényegében megállt, és a stagfláció bénító állapotába került". Majd sietve hozzáteszi, hogy hazánk "2001 és 2006 között durván túlköltekező, mesterséges élénkítésre alapozott, a belső fogyasztás növelését célzó, külső és belső hitelfelvétellel finanszírozott, jövőfelélő gazdaságpolitikát folytatott", de "a két éve tartó megszorító-keresletkorlátozó gazdaságpolitika ellenére változatlanul nem látszanak a kibontakozás jelei, s ezt nem lehet csak a nemzetközi pénzügyi válság számlájára írni".

Surányi György szerint "ebbe bele fogunk dögleni". A volt jegybankelnök már a Válságban a kapitalizmus? című konferencián fakadt ki ekképp. Ő úgy látja, a válságból nem lehet kijutni, ha a lakosságnak csökken a reálkeresete, s ezáltal csökken a piaci kereslet is. Szerinte az adórendszer átalakítása elengedhetetlen a problémák megoldásához. Ezzel Bokros Lajos véleménye is egybecseng, aki az említett tanulmányában - a Gyurcsány által meghirdetett adócsökkentéssel ellentétben - eltörölné a minimálbér és a kisvállalkozások adómentességét, megszüntetné az egyszerűsített vállalkozási adót, azaz az evát, szűkítené a társaságok költségleírásának körét, visszavonná az adókedvezmények zömét, felemelné az osztalékadót, ugyanakkor eltörölné az iparűzésit, s bevezetné az értékalapú ingatlanadózást is. Surányi György inkább a foglalkoztatás terén lát fenyegető veszélyeket.

Nem véletlenül, hiszen január közepére már a szociális és munkaügyi miniszter is elismerte, alulbecsülték a válság miatt munkájukat elvesztők számát. Szűcs Erika úgy fogalmazott, hogy akár 150 ezer munkavállaló is feleslegessé válhat. Lapunknak korábban nyilatkozó szakértők azonban még ezt is túl óvatos becslésként értékelik, szerintük egyáltalán nem irreális 2-300 ezer új állástalannal számolni. A költségvetés idén 100 milliárd forintot szánt a különböző álláskeresési támogatások kifizetésére. Hogy ez mennyire alulbecsült összeg, jól mutatja, hogy ha a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett átlagkeresetet vesszük alapul, százezer új munkanélküli egyéves álláskeresési járadéka és segélye 60 milliárd forinttal terheli a költségvetést. Ez éppen annyi, mint amennyi megtakarítást - az első ötletelések szerint a családi pótlék és egyéb szociális juttatások megkurtításával - szeretne elérni a kormány. Ebben az esetben ugyanakkor nem csak ezek a kiadások terhelnék a büdzsét. Ugyanis a KSH által közzétett átlagkeresettel számolva a százezer új álláskereső egyéves adó- és járulékkiesése 173,3 milliárd forinttal csökkentené a büdzsé bevételi oldalát.

Ezzel szemben Szűcs Erika első körben 60 milliárd forint megtakarítást ajánlott a miniszterelnöknek, ám a hétvégi egyeztetésen kiderült, nem olyan egyszerű ennyi pénzt kivenni a rendszerből. Erre utal, hogy a kormányfő csak nyárra ígérte az új törvények elfogadását. Hiába, az évek óta tartó megszorítások után nincs már jelentős tartalék a szociális kiadásokban.

Bőkezűség válság idején

Megtakarítani persze volna honnan, mivel az éppen aktuális költségvetésben, már a válság pontos tudatában 4,5 százalékra állították be az inflációt, miközben az legfeljebb 2,5-3 százalék között alakulhat. Vagyis miközben óriási hitelből finanszírozza az állam a működését, a krízis számos közintézmény számára javuló feltételeket hoz. Épp ez az a pont, ahol - Gyurcsány Ferenc szóhasználatával élve: leginkább fájdalommentesen lehetne tetemes megtakarításokat elérni - a költségvetési törvény módosítása során egyszerűen át kell szorozni a számokat.

A hibás tervezés kedvez az átlagos vagy az alatti ellátást kapó nyugdíjasoknak is. Ők a 13. havi juttatást is megkapják, ráadásul a rossz költségvetési tervezés miatti "prémiumemeléshez" is hozzájutnak, mivel a nyugdíjak növelése nagyban függ az infláció tervezett mértékétől. Utólagos korrekció nem lehetséges, a már megnövelt ellátásból nem lehet lefaragni. Több tízmilliárd forint úszik el a "nyugdíjasbónusz" miatt.



Ismét szóba kerültek a családosok mint a megszorítások potenciális célpontjai. Noha velük már az év elején sem volt nagyvonalú a kormányzat, hiszen a családi pótlékot, a gyest és a főállású anyáknak fizetett gyermeknevelési támogatást, de még az árvaellátást sem emelték egyetlen fillérrel. A szabad demokraták rögtön előjöttek régi vesszőparipájukkal, a "miért kapnak a milliárdosok családi pótlékot" ötletével. Pedig a pótlék jövedelemhatárhoz kötésével már 12 évvel ezelőtt is megkínlódott az ország. A Bokros-csomag idején a "gazdagoktól" - vagyis például azoktól az egygyermekes családoktól, ahol mindkét szülő dolgozott és mai értéken 89 290 forint felett volt az egyenkénti nettó keresetük - elvették a családi pótlékot. A jövedelemhatárokat igen alacsonyan húzták meg, a lakosság "kreatív könyvelése" miatt mégis csak a gyermekek 6,2 százaléka esett ki a rendszerből. Vélhetően közöttük jó néhány olyan, akinek szülei képtelenek volt a bonyolult jövedelembevallás kitöltésére.

A legnagyobb megtakarítás a gyed eltörléséből származott (amit később az Orbán-kormány állított vissza), ez információink szerint most nem került szóba. A családi pótlék átalakítása ellen szól az is, hogy gyors bevétel nem remélhető tőle, mivel az Alkotmánybíróság 1995-ben előírta, hogy 300 nap felkészülési időt kell biztosítani a családoknak a megszorítások előtt. Így a szabályok 2010 októbere előtt nem léphetnének hatályba.

A családi pótlék megadóztatása sem ígér azonnali megtakarítást. Ezzel nem a teljes összeget, hanem csak egy részét (18-36 százalékát) vennék el a keresettel rendelkezőktől. Csakhogy nincs családi adózás, így minél több gyermeke van valakinek, annál nagyobb lenne az elvonás. Persze csak azoknál, akik dolgoznak, a többiek a teljes összeget megkapnák. Az évtizedes demográfiai válságban lévő országban aligha lenne jó üzenet éppen a családosoktól elvenni a pénzt. Főként azután, hogy ugyanez a kormány éppen a magas jövedelműek számára tett gesztusokat, amikor 2006-ban a családi pótlékot összevonta a gyereksegéllyel.