Jobb oldal

Nyílt levél Dr. Kállai Ernőhöz,
a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok állampolgári biztosához

Tisztelt Uram!

Meghallgattam és alaposan áttanulmányozva el is olvastam az Országgyűlésben napirend előtt elmondott beszédét, melyet abból a szomorú alkalomból mondott, hogy Tatárszentgyörgyön meggyilkoltak egy férfit és annak 5 éves gyermekét.

Önnek tökéletesen igaza van, amikor megállapítja, hogy a Magyar Állam nem képes szavatolni állampolgárainak sem személyes, sem vagyoni biztonságát. A rendőrség tehetetlen, és a bűnüldözési tevékenysége során nem csak követő magatartást – értsd ezalatt, hogy bűnmegelőző tevékenységet nem folytat – hanem igen gyakran, inkább a bűnüldözői a feladatinak elhárításában érdekelt.

Csak egyetérteni tudok Önnel, amikor arról beszélt, hogy
“a legfőbb politikai döntéshozóknak és mintaadóknak kötelességük, akár még népszerűségvesztés árán is megteremteni az etnikai feszültségektől mentés, élhető Magyarországot.”

Ugyanakkor nem hallgathatom el, hogy az Ön által javasolt “etnikai béketerv”-vel nem nagyon tudok mit kezdeni. A társadalom melyik etnikai rétegei között van háború? Kik között jönne létre ez a “béketerv”? De ha mégis található társadalmi feszültség valamely etnikai rétegek között, akkor mi lehet a casus belli? A hazai magyar, német, örmény, lengyel, bolgár, görög, román, szlovák, ruszin, szerb és horvát etnikumok valamelyike között? De hát miért, hiszem eme kisebbségek között semmiféle etnikai jellegű társadalmi feszültség, súrlódás nem mutatható ki. Alaposan áttanulmányozva a hivatalának beszámolóit, ott sem találtam ezeknek semmi nyomát.

Vagy a tisztességes és becsületet, törvénytisztelő többségi társadalom és a törvénysértő, bűnöző életmódot folytató kisebbség között? Ha igen, milyen lenne az Ön által javasolt “béketerv”? Talán hogyha már nem akarunk beletörődni, hogy ellopják tulajdonunkat, akkor ezt megelőzendő, nehogy a rasszizmus és kirekesztés bűnébe essünk, talán önként adjuk azt oda?

Ön rendkívüli nemzetfelrázó beszédében öt, a közelmúltban történt esetet említ. A példaként felhozott esetekben - állítása szerint - az volt a közös, hogy mindegyik bűncselekményt állítólag roma származásúakkal szemben követték el, és amint azt felemelő beszédében kifejtette, melyek “a győlöletbeszéd szabadon engedése” következtében jöttek létre. Itt szeretném kiemelni, amire beszédében Ön is utalt, hogy már maga az a tény is “gyűlöletbeszéd”, ha az áldozati oldalnál különös sérelemként említjük meg az etnikai hovatartozást, míg a bűnelkövetői oldal esetében, ahogy azt Ön nagyon helyesen kifejtette, “a súlyos társadalmi helyzet kialakulásához” hozzájárulnak “az elvtelen hallgatások, a népszerűséget nem veszélyeztető beszédes csendek is.”

Miként abban is igaza van Önnek, hogy “a rászorulókkal való szolidaritás az egyik legkevésbé vallott demokratikus érték” a társadalom vezető és elit rétege között. Valóban egyetlen olyan “demokratikus érték van, amit következetesen elutasítanak” az ország vezetői, “ez pedig a kisebbségi jogok érvényesülése”. Ugyanis a politikai és gazdasági elitünk 100%-t “zavarná, ha cigány lenne” a szomszédja, ezért aztán egyikük sem költözik le valamelyik faluszéli cigánysorra, inkább a Rózsadombon vagy a Horvát tengerparton vásárol, épít magának házat. (Hogy miből, azt most ne firtassuk.) Ez az igazi szegregáció!

De abban is tökéletesen egyetértek önnel, hogy a “roma politikai elit sem mentes a hibáktól”. Különösen, amikor olyan roma (cigány) vezetők regnálnak, akik a saját etnikumuk felemelkedését segítendő állami pénzeket saját személyes céljaikra tulajdonítják el. Sajnos ezzel kapcsolatban nem adott ki állásfoglalást.

“Ne felejtsék el: az elit mintaadó, annak összes felelősségével együtt.” – állapította meg Ön, maximális helyeslésem és egyetértésem mellett.

Ha megengedi, itt most visszatérnék az Ön által követelt “etnikai béketerv” javaslatára. Ezzel kapcsolatban nekem is lenne elképzelésem, méghozzá olyan, ami tevőleges és nem csak valamiféle beledumálás a nagyvilágba. Javaslatom lényege az, hogy Ön és hivatalának munkatársai, valamint országunk “politikai elitjét” képező parlamenti képviselőink, idén családjukkal együtt leköltöznek egy-egy hónapra, egy - bizonyára a “gyűlöletbeszéd” okán kialakult - társadalmi és etnikai feszültségtől terhelt településre. Ott pedig, akár minden nap megelőzendő kialakulását, vagy csak, ha etnikai feszültségre okot adó esemény történik, elmennek személyesen a településnek annak a részre, amelyet a feszültségek ilyetén kialakulásában nagymérvű felelősség terhel. És ott nagy ívű, nemzetfelrázó beszéd elmondásával hívják fel a figyelmet arra, hogy a bűncselekmények, minden nemű értékhatártól eltekintett elkövetése csak elítélendő “gyűlöletbeszédet” kelt, és hogy a társadalmi együttélésnek vannak írott (törvényes) és íratlan (erkölcsi) szabályai, melyeket mindenkinek be kell tartani.

Ugyanis a Parlamentben könnyű beszédet mondani, ott dumálni mindenki tud. Teszik is nap, mint nap kéretlenül. De cselekvően tenni is valamit, ahhoz már ember is kellene. Őszintén remélem, hogy ezen “etnikai béketerv” megvalósításánál, nem fog arra hivatkozni, mint a dolgozni vonakodó pincér: “Ez nem az én asztalom!”

Ha megengedi felsorolását, én is kiegészíteném egy párral - bár a teljesség igénye nélkül -, felhívva figyelmét áldásos és tevőleges békéltető cselekedetének esetleges következményeire.

Alig párnapja, hogy rendőrökre támadt egy 6 fős család a siófoki Tesco áruház parkolójában, csak azért, mert a rendőrjárőr igazoltatni akarta a gépjárművezetőt, mert autójával szabálytalanul a mozgáskorlátozottak (kisebbség) részére fenntartott parkolóhelyre állt. A rendőrök nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek. A család kombi Volkswagen Passat típusú gépkocsijának hátulja tele van élelmiszerrel, így a család vélhetően nem a leszakadt szegény sorsú, nehéz életkörülmények között élő társadalmi rétegből származott.

Talán emlékszik még rá, amikor 2009. február 17.-én Gyürén, csak figyelmeztető lövéssel tudta megfékezni meg a kézifűrésszel rátámadó és az egyébként számukra rendszeresen munkát adó fatolvajokat egy erdőtulajdonos. Még jó, hogy volt önvédelmi fegyvere.

2009. február 8-ra virradó éjjel Veszprémben 20-30 fős banda tagjai meggyilkolták Marian Cosmát, és súlyosan megsebesítették két társát.

És amikor 2009. február 8.-án Heves községben egy állítólagos, de nem valós tömegverekedéshez kihívott rendőrjárőrt, egy botokkal és kapákkal felszerelt 20-25 fős csoport támadta meg.

Az általam felhozott kiegészítő példákban pedig az a közös, hogy nem romák sérelmére követték el ezeket a bűncselekményeket, és hogy egyik esetben sem érezte szükségét napirend előtti rendkívüli beszédet tartani a Parlamentben. Továbbá, hogy ezek is mind a “gyűlöletbeszéd” jogilag értelmezhetetlen fogalmának eredményei.

Nem folytatom a sort, mert jelen írásom levélnek készül és nem nagyenciklopédiának.

De ha mégis valamilyen okkal megtagadná etnikai béketervemben történő személyes és aktív részvételét, akkor kénytelen lennék még egy utolsó példát említeni, azt mindenki számára ismert esetet - talán még Ön is emlékszik rá -, hogy 2006. október 15.-én Olaszliszkán gyermekei szeme láttára, miként lincselték meg Szögi Lajos tanárt. És bár eltelt vagy 3 és fél év, még egy elsőfokú ítélet sem született.

Ennek az utóbbi tragikus esetnek van egy másik, számomra kifejezetten még sajnálatosabb tanulsága, még pedig az, hogy ennek a lincselésnek nem Ön volt az áldozata.

Üdvözlettel és legmélyebb elismeréssel, zu Ihrem Kampf:

Kiss-Dobos László

KÁLLAI BESZÉDE: