2009-02-07 00:28
Városháza, DíszteremA Magyar Demokratikus Charta február 6-án délután konferenciát tartott a budapesti Városháza dísztermében. A Gyurcsány Ferenc által 2008. augusztus 31-én „a szélsőségek, az indulatok, az intolerancia ellen életre hívott nemzeti önvédelmi mozgalom” nem ül a babérjain, hanem akciózik, ötletel, megvitat és mérleget von. Legutóbb épp a mai magyar közbeszédről és közlátványról.
A 15 órakor kezdődő konferenciára az utolsó pillanatban érkezünk. Mielőtt belépnénk a zsúfolásig megtelt előadóterembe, a női mosdó előtt még meg kell küzdenünk egy kapatos úrral, aki bizonytalan léptekkel próbál bejutni a wc-be, s roppant izgalmasnak találja, hogy a Városházán koedukált a mellékhelyiség. Világért sem vennénk el a jókedvét, de hív a szükség, s szorít az idő, így a tíz méterrel odébb lévő „Férfiak” felirat irányába terelgetjük.
A kivilágított díszteremben izgatott duruzsolás fogad bennünket. Amerre a szem ellát, harcos demokraták tömege várja a kezdést jelző csengő hangját. Itt van Vágó István, aki az első sorból felpattanva segít Vásárhelyi Máriának a mikrofon beállításában. Egy sarokban diszkréten meghúzódik Bauer Tamás, ex-szadeszes képviselő, a közelében álldogál Gréczy Zsolt, a miniszterelnök főtanácsadója. Fleck Zoltán jogszociológus jobb híján, az asztalon foglal helyet a bubimentes ásványvizek és műanyag poharak között.
A hazafiság nem a pártok, hanem szív kérdése (Robespierre)
Az első előadó Ungvári Tamás, író, kritikus, aki a Fidesz retorikáját jellemző neofrivol és pátosz kettősségéről értekezik. Ungvári úgy képes 25 percig „orbánozni”, hogy a volt kormányfő nevét egyszer sem ejti ki. Hosszasan elemzi a konzervatív ellenzéket jellemző cinikus érzelgősség és hazafias akarnokság együttállását, kitér az önteremtő vezér jellemzőire, aki képes elérni azt, hogy az őt választó csoport számára valóban olyanná váljék, amilyennek ő maga szeretné láttatni magát. Többször kihangsúlyozza, hogy a kordonbontó párt jakobinus talajon áll, a „zembereit”, a polgárokat pedig rövid lejáratú ultimátumokkal kábítja. Sikeresen.
Sikeresen, s ennek a baloldali kommunikáció gyengesége az oka. – hangsúlyozza Ungvári. A szocialisták kiszorultak (!!!) a sajtópiacról, nincs országos csatornájuk. Elvesztették szellemi befolyásukat intézményrendszerek felett, folytonos erkölcsi veszteségeket szenvednek, hisz eltűrik a tojásdobálókat, hídfoglalókat, kordonbontókat, s nem képesek érdemben tenni e jelenségek ellen.
Ungvári – szintén virágnyelven – utal a Jobbikra is, mint a meggyávult fiatal demokraták fattyára, az árnyékra, aki mára lelépett a falról. Egy százalékosra olvadt alakulatként emlegeti az SZDSZ-t, mely ostobábbnál ostobább lépésekkel nyargal a megsemmisülés felé.
Minket pedig mintha hájjal kenegetnének a szadeszes résznél. Legszebb öröm a káröröm, ugyebár.
Gréczy Zsolt és Bauer Tamás: félhomályMíg ellenfelei politizáltak, a Fidesz tömegkultúrát épített
Szilágyi Anna nyelvész a jobboldalról, mint tömegkultúráról értekezik előadásában. Azzal indít, hogy a politika és az érzelem édestestvérek, Magyarországon az embereket egzisztenciális szorongásaik és a politikusi beszédmódok identitásképző ereje befolyásolják a választások idején. Ebből a gondolatmenetből a Fidesz retorikáját és akcióit elemezgeti tovább. Izzadtságszagú, erőltetett képekkel próbálja bizonygatni, hogy az előadásának tulajdonképpen van füle és farka, de a hallgatóságot nem nagyon köti le. Orbán-idézetekkel próbálja visszanyerni a lankadó közönség figyelmét, s zagyvál a Fidesz-kommunikációban megjelenő testiségről, a büntetés motívumról, az ellenzék által használt közösségi terekről, s arról, hogy a jó retorika identitásképző erő.
Sajnálkozik azon, hogy a baloldalnak nincsenek jó hívószavai. Azt mondták, valami szellemessel fejezzem be, de nem jut eszembe semmi, talán a sok Orbán-idézet miatt. – könyörül meg rajtunk Szilágyi kisasszony fél óra után.
Szánalmas állapotban a magyar sajtó
Szabadelvű társaságKálmán László nyelvész a magyar sajtót ostorozza az egészségügyi reformmal kapcsolatos média-megnyilvánulásokat elemezve. (Kálmán László az a Kálmán László, aki 2007 nyarán a Fidesz népszavazási kérdéseivel azonos témában, de ellentétes tartalommal nyújtott be három kérdést az OVB-hez, s ettől egy csapásra médiasztár lett bizonyos körökben három hétig – a szerk.) Kálmán szerint a jobboldali kommunikáció sikere a magyar sajtó szánalmas állapotára vezethető vissza. Kijelentését dörgő taps fogadja a teremben, mintha a média állapota nem a társadalom állapotának, szellemi színvonalának a leképeződése lenne. A kötött pulóveres liberális nénik megtapsolják saját igénytelenségüket.
Nyelvész úr tovább megy: véleménye szerint az elmúlt húsz év történéseit nagyban befolyásolta a sajtó szervilitása és szellemi stupiditása. Kálmán László nehezményezi, hogy gyakorlatilag nem létezik objektív tudósítás.
Az objektivitást számon kérni a sajtón nem túl etikus annak a körnek, mely konferenciákat rendez magának a közbeszédről, az előadók egytől egyig a „legmegátalkodottabb” liberálisok, az előadások témája pedig kizárólag a politikai ellenfelek hibáinak elemzése. Szerintük ettől demokratikus a charta. De hogy is jövünk ehhez? Elvégre mi is csak a szervilis sajtó stupidjai vagyunk.
Egy órányi tömény fideszezés után muszáj felfrissítenünk magunkat. Elveszünk hát egy palackot a Fleck Zoltán háta által leárnyékolt ásványvíz-készletből, s nehezedő pillákkal várjuk az utolsó előadást. Amely azonban messze túlszárnyalja várakozásainkat.
A széljobb mítoszok iránti újkeletű vágy
P. Szűcs Julianna, miután harmadik nekifutásra felfogja, hogy a mikrofonba kell beszélni ahhoz, hogy a hangja betöltsön 200 nm-t, végigveszi „a széljobb mítoszok iránti újkeletű vágy” titokzatos tárgyait a turulmadártól a szent koronáig. A turul szobrok és a védelmükért demonstrálók a totálisan fenyegető magatartás kódolt üzenetét hordozzák magukban. – vélekedik az előadó. Pl. a Jobbik és Vona Gábor, akinek a XII. kerületi turulos tüntetésen elmondott beszédéből még idéz is.
A Nagy-Magyarország „rajongókat” kifigurázandó diavetítőn bemutatja a Turul Bolt honlapjáról letöltött autósmatricák és kulcstartók széles választékát. A közönség kuncog, sőt, a Nagy-Magyarország alakú falióra láttán kishíján megpukkad a nevetéstől.
P. Szűcs Julianna nem érti, miért nem született 2002 óta olyan akarat, mely a Parlamentben lévő Szent Koronát visszaszuszakolta (!!!) volna oda, ahová egy polgári demokráciában való: a múzeumba. A közönség soraiból egyetértő hümmögés.
Az árpádsávokat csak egyféleképpen tudja értelmezni P. Szűcs: a trikolorhoz képest a piros-fehér/ezüst zászlót azok használják, akik a modern polgári nemzeteszmével nem érik be.
S végül jön a kihagyhatatlan attrakció, a délután főszáma: a Magyar Gárda elemzése. A formaruha nem más, mint feltámasztott jelmez, a velünk élő színtiszta fasizmus megjelenítője.
A fekete bakancs és a mellény az SS üzenetét hordozza, a fehér ing pedig legényes. (A „népi SS” szókapcsolatot még úgysem hallottuk a sok lerágott csont közt. – a szerk.)
P. Szűcs még az Imre király címerén lévő kilenc oroszlán által szimbolizált kilenc erényt is felsorolja, melyek szerinte a totalitárius államberendezkedés iránti igényt sugallják.
A Magyar Gárda itt van, nem lehet karikatúra tárgya, illik komolyan venni. – figyelmezteti a közönséget P. Szűcs Julianna.
Illik komolyan venni, mint ahogy a hallgatóság jelentős részének nyakában fityegő Dávid-csillag kódolt üzenetét is. Ez is megérne egy konferenciát.
barikád.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése