Jobb oldal

Bayer Zsolt: Hiénaröhögés
Álláspont
Amikor Navracsics Tibor tegnap a parlamentben azt mondta, reméli, Bajnai Gordon mégis meggondolja magát, és az előre hozott választás mellett dönt, Molnár Csaba régi és leendő miniszter hangosan, gúnyosan, hosszan felröhögött.

Éppen, mint egy hiéna.

A hiénák röhögése a legbántóbb, legvérfagyasztóbb az éjszakában. A hiénák pedig mindig röhögnek, amikor sokan vannak, amikor erősnek érzik magukat. Illetve, egészen pontosan fogalmazva: amikor többen vannak. Molnár Csaba bántó hiénaröhögése ennek szólt. A jóleső akolmelegnek, s a bizonyosságnak, hogy most még több a hiéna odabent a Ház falai között. No és persze az a rémisztő, jeges ostobaság röhögött fel így, amely azt hiszi, azt képzeli, ez így lesz majd mindig.

Pedig nem lesz így.

Már csak rövid ideig lesz így.

Sőt, ami igaz, az igaz, a Bajnait megszavazó kétszáznégy akárki már most sem mind hiéna. Ott vannak közöttük a gyáva kis sakálok is mind. Akik még erőfölényben sem vadásznak, csak járnak a nagyok, a hatalmasok nyomában, és undokul vonyítva harapnak a maradékból. S a dögkeselyűk is, akik mindig ott köröznek az áldozat felett, biztonságos magasságban, és várják a halált, hogy lecsaphassanak.

Mindig ők az elsők, akik a hullába tépnek…

Hát ezek voltak. És persze a bántón felröhögő hiénák. Igazi ragadozó, igazi békés növényevő sehol. Tetem, dög s leendő áldozat viszont rengeteg. Itt van mindjárt a menekülő Gyurcsány politikai hullája. Bűzlik. Vele bűzlenek tettestársai is. Aztán még itt vánszorog az MSZP és az SZDSZ is, a tehetségtelenség és tisztességtelenség sivatagában. Kiszáradva, tehetetlenül. A tenger hazugságtól már skorbutot kaptak. Amit elloptak, lassan agyonnyomja őket, de el nem ereszthetik… Így vánszorognak a tehetségtelenség és tisztességtelenség sivatagában. Fejükre vérdíj van kitűzve, egy pohár vizet sem remélhetnek már senkitől. De még mennek. Nincs is hol megállniuk. A senki földjén bolyonganak. Részvétlenség és megvetés kíséri nyomorult útjukat. S fejük felett keselyűk, nyomukban hiénák és sakálok. Akik röhögve, vinnyogva és vijjogva biztatják őket az út folytatására – s akik aztán majd elsőként tépnek bele húsukba…

Hát így kezdődik, ami el sem kezdődik, csak folytatódik.

Tegnap óta folytatódik a vándorlás a tehetségtelenség és tisztességtelenség sivatagában. A bűntársak haldokló menetét tegnap óta Gyurcsány helyett Bajnai vezeti. Odakint a téren pedig áll a nép. Nem szeretem én a nép szót használni, ám odakint mégiscsak a nép áll most. A nép állt a Hősök terén is virágvasárnap, a rendőrség hivatalos közlése szerint akkor 250 ezren.

Kétszázötvenezernyi "nép".

Nagy Imre és mártírtársai temetésén is ennyi állt a Hősök terén, 1989-ben. S az a temetés mégiscsak a rendszerváltás szimbóluma lett. Holott "csak" kétszázötvenezren álltak ki a térre.

Annyian álltak ki most is, hogy kifejezzék: elég volt a bűnösök meneteléséből a tehetségtelenség és tisztességtelenség sivatagában. Elég volt a hazugságokból.

Elég volt ebből az egészből.

Elég volt ugyanazokból a mondatokból. Arcokból. Hiénaröhögésből. Elég volt a fasiszta-kommunizmusból. Elég a helytartókból. A kufárokból és kalmárokból. A "szakértőkből". Magyarországot pokolba vezető útja során csupa-csupa "szakértő" kísérte, ellentmondást nem tűrő, nagy pofával.

Nagyanyám most múlt 94. Túlélt két világháborút, kitelepítést, ’56-ot és harmincnégy esztendőnyi rothadó kádárizmust. 2002-ben azt mondta nekem, hogy volt négy gyönyörű éve, és ezt a következő négy évet "már guggolva is kibírjuk, kisfiam…". Most pedig azt kezdi mondogatni, fél, úgy kell meghalnia, hogy ezek a szemetek vannak hatalmon.

Nem, nagymama. Letöröljük a hiénaröhögést a pofájukról.

Mert elég volt, de nagyon elég!
Bayer Zsolt