Önrendelkezés helyett: az öklendezés joga?
Dühít ez a pökhendi, fogak között kimorzsolt két szó: fájni fog. Nem a fájdalom – hiszen annyi minden fájt, gyilkolt már e hazában, és túléltük –, hanem az emberek véleményét semmibe vevő pimasz grimaszoló báb alak odavető flegmasága miatt. Ahogyan a kesztyűt a nemzet arcába csapja. Ahogyan a hüvelykujját „akkor” Medgyessy báb miniszterelnök és veterán besúgó, lefelé tartotta. Így duruzsolt a fogak közül előbukkanó szó: tüzelj! És „akkor”, de ez még jóval Medgyessy előtt volt, és ami ezek után történt csupán következmény: Bárdossy László miniszterelnököt csak másodszorra sikerült eltalálniuk. De mielőtt lerogyott, a kérést nekünk is megüzente: mentsd meg Istenem Magyarországot ezektől a bitangoktól!
De ezek, akárhányszor is megment tőlük a Magyarok Istene és Szent Nagyasszonya, mindig feltámadnak. Hamvas Béla a hatvanas évek közepén az „Ugyanis” című esszéjében megírta: „Egy (szocialista) társadalmi összeomlás esetén a kommunista funkcionáriusok készséggel együttműködnek a burzsoáziával.” És az 1990-ben immár 22 esztendeje halott író megtapasztalhatta volna jövőbe látó képessége érvényességét.
Magyarország ma kriminalisztikai és a volt kontraszelektált, tehetségtelen hajdani élősködőkből mai élősködőkké vált karrier tanácsadás nyitott képeskönyve. Az évszázados öngyarmatosítási technikák százai virulnak háborítatlanul e hazában és nincs, aki ezeket lepermetezze, kigyomlálja, hogy a közéletet levegőssé tegye.
A szovjet megszállás óta eltelt időszak legsötétebb diktatúrája köszönthet ránk. A pimaszság flegma diktatúrája. Még csak nem is takarja el a demokrácia itt-ott félre libbenő függönyével azt az ocsmány, hullaszagú, diktatúra dög-tetemet. Itt bűzlik, itt rohad, penetráns bűzével öklendezésre késztet.
Mert immár miénk lett az önrendelkezés helyett: az öklendezés joga.
Ahogyan előre szól, pedig még törvényesen nincs eldöntve semmi: én megmondtam, ne kérjetek számon tőlem semmit. Még csak nem is ígértem a fájdalomért semmi jót. Nincs ingyen ebéd, mondta a 7 milliós MNB elnök „akkor”, és most egy bajai születésű, egy privatizáló apa mellől kis karrierkerülővel hozzánk huppant libatolltépő, libatenyésztőket megtépő alak azt ígéri, hogy nem ígér semmi jót. Hát ez jó.
Az idei húsvét még sosem állt ilyen közel a magyar társadalomhoz, mint az idén. A Bajnai-csomagot és a tojást egy döglött nyúl és sok ezer liba tojta. Ezek úgy vélik, ránk rakhatják azt a keresztet, amit nekünk faragtak átszúrt dárdákkal, szívünk felé irányzott gumilövedékkel, lovas rendőr kísérettel. Ezek úgy vélik, hogy a magyarok fejére fonhatják a tüskés háncskoszorút, hogy koszos életüket így menthessék meg. De ez fikció, csupán elképzelés. Mert Valaki lehajol hozzánk s letörli az erőlködéstől arcunkra telepedő izzadságcseppeket, mint Jézus arcát Veronika. Hiába minden gyilkos erőlködés. Együtt járunk a kaptató emelkedőn és, ha ők minduntalan „Fel!” és „Támadunk!” csatakiáltással közelednek, mi mindannyian, minduntalan: feltámadunk!
Wéber Tünde
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése