Jobb oldal

Rablóból pandúr…
Torkos Matild
2009. április 25. 00:01


Magyar Nemzet
Rablóból lesz a legjobb pandúr a magyar szólásmondás szerint. Bár ezt a tapasztalati tudást talán mégsem a kormányalakításnál kellett volna kamatoztatni. A társadalom fejlődésének köszönhetően ma már olyan időket élünk, hogy a rablókat, még a legendás viszkist is inkább tömlöcbe dugják, mint a bűnüldözésben alkalmazzák.

Kunos Péter volt bankjának sikerült a legkisebb kockázattal kihelyeznie a kilencvenes évek közepén az E-hiteleket, a konstrukciót azonban bűnösnek ítélték, Kunost pedig lecsukták. Pedig szakértelme alapján akár kormányfő is válhatott volna belőle. Ha például hagyják, hogy elévüljön az ügye, vagy másként ítélik meg. Az eredeti tőkefelhalmozás éveiben az új jogszabályok dzsungelében nehéz volt eligazodni, ha valakit be akartak csukni, sokszor politikai megrendelésre, azt be is csukták. Ha valakit pedig ki akartak menteni az eljárásból, azt ki is mentették. Ha túl nagy figyelem irányult egy-egy ügyre, akkor sok évig húzták-vonták az eljárást, és végül enyhe ítélettel zárták. Így járt például a derék Princz Gábor is, ha nem így történt volna, ma jegybankelnököt vagy pénzügyminisztert tisztelhetnénk benne.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké választása volt az az időpont, amikor egy gyanús és elévült gazdasági ügyekkel terhelt üzletember lett Magyarországon a végrehajtó hatalom feje. Ezt követően mint kés a vajban ment át az állami megrendelések segítségével milliárdossá vált Kóka János vagy éppen Bajnai Gordon miniszteri kinevezése. Közös ismérvük: az adóparadicsomok előnyeit mindketten jól ismerték és alkalmazták. Amikor politikai kuriózumként önmagát bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatta Gyurcsány, egyetlen cél lebegett a szeme előtt. Az, hogy a stafétát Bajnai kezébe adhassa.

Bajnai Gordon kormányfő, Oszkó Péter pénzügyminiszter és Simor András jegybankelnök a gazdasági szférában eltöltött idejük alatt a jogi kiskapukat kihasználták, és nem volt bennük szemernyi erkölcsi gátlás sem, hogy nemet mondjanak.

Emlékezzünk csak: pár évvel ezelőtt Gyurcsány magából kikelve rivallt rá egy nagyvállalkozóra, aki azzal fenyegetőzött, hogy cégei székhelyét áthelyezi Szlovákiába az elviselhetetlen adóterhek miatt. – El lehet menni ebből az országból – harsogta Gyurcsány, és lapunk vezércikkben szögezte le, hogy felháborodása jogos volt.

Éppen ezért furcsa, hogy pont ő mindent megtett azért, hogy utódja Bajnai legyen. Bajnai, aki tényleg „elment az országból”, többek között Ciprus adózási előnyeit használta ki a Wallis Rt. vezérigazgatójaként.

Oszkó pedig korábban üzletszerűen ösztönözte a vállalkozókat, hogy minél kevesebb adót fizessenek offshore cégek segítségével. Simor talán az egyetlen olyan jegybankelnök a világon, aki egyik cégét Cipruson jegyeztette be, hogy kevesebbet kelljen adóznia hazájában.

Nehéz elképzelni az adóparadicsomok előnyét korábban kihasználó volt cégvezetőket, amint kormányfőként vagy miniszterként az adókímélő megoldások lehetőségét igyekeznek kiiktatni törvényeinkből. A szerepcsere a színészeknél sem jár együtt a jellem megváltozásával. Nehéz elhinni, hogy Bajnai, aki cégvezetőként busás adóparadicsomi hasznot termelt, most hálátlanul kárt okoz majd a Wallis tulajdonosainak.

Félreértések elkerülése végett szögezzük le: a magyar tulajdonú cégek túlnyomó többsége nem azért adózik kizárólag a magyar államnak, mert olyan ostobák vezetik őket, akik nem ismerik – Oszkó úr segítsége nélkül is – az adóparadicsomi lehetőségeket, hanem talán mert jelent számukra valamit az igazságos közteherviselés társadalmi normája, vagy hazaárulásnak tartanák, ha máshova adóznának. A szocialista kormány pedig vagyonosodási vizsgálatokkal hálálja meg, hogy nem hallgattak Oszkó tanácsaira.

Miniszterelnöki aspiránsként Bajnai azt mondta: a hazát akarja szolgálni. Antallnak vagy éppen Hornnak ehhez nem kellett ciprusi kitérő.