Jobb oldal

A szociál-liberálisok által megtalált kormányfőjelölt társadalmi hitelességének a kérdése


Bajnai Gordon hiteltelenségét arra, hogy válságkezelő szakértő kormányfővé váljon, a Hajdú Bét ügyben betöltött súlyponti szerepe egyértelműen alátámasztja. M. Szabó Imre „Kifosztottak” című, a HírTV által április 4-én vetített filmje, Pintér Balázsnak a Magyar Hírlap ápr. 9-iki számában „Harminckét év munkájának nyomor lett a jutalma”, valamint Torkos Matildnak a Magyar Nemzet ápr. 8-iki számában „Bajnaiék üzleti trükkjei” és az április 9-iki számában megjelent „A vizsgálat lezárult, felejtse el” c. oknyomozó írás. Az itt említett film és három cikk elegendő adatot szolgáltat arra, hogy Bajnai Gordon vezérigazgatósága alatt a Wallis Rt. menedzsmentje szándékosan vitte csődbe a Hajdú Bét-et.

Az itt említett forrásokból ugyanis kitűnik, hogy a Wallis 2002-től különböző fúziós és vagyonátviteli, többszöri fiktív cégvagyon-eladási, valamint székhely-áthelyezési trükkökkel a Hajdú Bét-ből kimentette a vagyont, majd a vagyontalanná vált cég ellen - amely tulajdonképpen a sajátja volt – felszámolást kért. A felszámolási eljárás megindítása előtt azonban még bérnevelési szerződést kötött mintegy 550 libatenyésztő gazdasággal úgy, hogy a takarmányt már a gazdáknak kellett a saját költségükre beszerezni. A cég a felnevelt libákat már nem vette át, sem árukat, sem a takarmányt nem fizette ki. A libatenyésztő gazdák nemcsak hogy ráfizettek, hanem a takarmányvásárlásból adódó adósságaikat és a bankoktól felvett hiteleiket sem tudták kifizetni, ill. törleszteni. Igen sokuk tanyája ezért végrehajtás alá került vagy most kerül az alá.

A felszámolással kapcsolatos tényekből az tűnik ki, hogy erőteljes részrehajlás történt az eljáró hatóságok részéről a libatenyésztő gazdák hátrányára és a Hajdú Bét, illetve a Wallis előnyére. A Hajdú Bét vagyonának gyors kimentése érdekében, nehogy a gazdáknak a csődvagyonból fizetni kelljen, a cég székhelyét a cégbíróság egy nap alatt áthelyezte Debrecenből Kecskemétre. Ez módot adott arra, hogy a beszállítók bizalmát élvező felszámolót olyannal cseréljék ki, aki a Wallis-nak kedvez. Az eljárás egyértelmű irányított voltára utal az is, hogy a Debreceni Városi Ügyészség különösen nagy kárt okozó csalás és más bűncselekmények, vagyis csődbűntett gyanúja miatt indított eljárást, amely azonban érdekes módon „megfeneklett”. Ez azonban érthetővé válik annak ismeretében, hogy ebben az időben a Wallis Rt.-nél Bajnain kívül Zelles Sándor, Karvalits Ferenc dolgozott. Közülük a nyomozati eljárás időszakában Bajnai gazdasági miniszterré, Zelles államkincstári vezérigazgatóvá, Karvalits nemzeti banki alelnökké avanzsált, Kóka János korábbi gazdasági miniszter és SZDSZ-es csúcspolitikus pedig a Wallis társtulajdonosa volt. Csak első látszatra furcsa az ügyben, hogy azon a pénzen, amely a libatenyésztőknek járt volna, más bankokkal együtt a Raiffeisen is osztozott. Az a Raiffeisen Szövetkezeti Pénzintézet, amely eredetileg az egyéni-családi gazdaságok vidéki szövetkezeti bankja volt, de amely – az Osztrák Raiffesen Akadémia néhai nyugdíjas igazgatója, Hans Kirschbichler professzor szerint – már a múlt század 90-es éveire elvesztette ezt a jellegét és a többi bankkal együtt a globál-tőke kiszolgálójává vált.

Ezzel eljutottuk azokhoz az összefüggésekhez, amelyek a Hajdú Bét és a libatenyésztők tönkretétele mögött húzódik meg. Különösen érthetővé válnak az összefüggések akkor, ha Bajnai apjának a gabonatermesztőkkel szemben elkövetett hasonló tevékenységét is szemügyre vesszük. Mindez visszanyúlik Raskó György mezőgazdasági minisztériumi államtitkárságáig. Ő ugyanis a transzatlanti amerikai és a rajnai német kapitalizmus érdekeinek megfelelően a családi gazdaságok helyett a külföldi és a magyar szociál-liberális komprádor vállalkozói nagybirtok mellett szállt síkra. Ennek jegyében alkotta meg az Antall-kormány 1990-ben és 91-ben a privatizációs és a kárpótlási törvényeket. Az előbbi alapján jelent meg Gyurcsányék, Veresék, Kókáék és Bajnaiék üzleti köréhez tartozó, külföldi tőkét kiszolgáló magyar és multinacionális termelő-, és szolgáltatóipari, valamint mezőgazdasági mamutcégek. Ilyenek tulajdonosai Bajnaiék is, akik nyereségüket a haszon maximálása érdekében adóparadicsomokba, általuk alapított ciprusi offshor-cégkbe menekítették és menekítik, ahonnan adóelkerüléssel hozzák vissza az országba, megrövidítve az államot. Bajnai és köre ezáltal jelentősen lecsökkenti a saját adóbefizetéseit, ugyanakkor tervbe vett kormányprogramja a lakosság adóját emeli, bérét, nyugdíját és szociális támogatását viszont csökkenti.

Már a rendszerváltást követően közvetlenül az USA részérőé kritikaként hangzott el, hogy Magyarország miért nem liberalizálja a termőföldforgalmat. A transzatlanti amerikai és a rajnai kontinentális európai-német tőkeérdekeltségek kompromisszumaként - az Egyesült Királyság ellenére - olyan álláspont alakult ki, mely szerint a kontinentális nyugat-európai országokban megmarad a munkaigényes mezőgazdasági termesztéssel összekapcsolt hagyományos családi gazdasági (family) farmrendszer, míg a volt szocialista kelet-európai országokban, ahol a parasztság a munkaszövetkezeti nagyüzemi agrárgazdálkodást „megszokta”, a kevésbé munkaigényes gabonatermesztést, vállalkozói nagybirtokrendszer keretében indokolt kialakítani. Csakhogy míg a téesz munkát adott a vidéki lakosságnak, addig az új, amerikai típusú „kontrakt”-farmrendszer erősen gépesített iparszerű termelést folytat, kevés élő munkaerővel. E tőkés rétegnek ezét a városok peremére szoruló önálló egzisztenciával nem rendelkező kiszolgáltatott manipulálható és szavazógépként működő lebutított tömeg felel meg. Az iparra és a kereskedelemre ugyancsak ez a jellemző. A multinacionális cégek erőteljesen gépesített gyáripara szintén csökkenti az élőmunkaerő-igényt. A kiskereskedelmet kiszorító külföldi érdekeltségű élelmiszer-kereskedelmi áruház-láncolatok és feldolgozó üzemek nem vagy igen előnytelen feltételek mellett fogadják a magyar termékeket, preferálva a külföldieket. Az eladókat pedig sok helyen embertelen körülmények között kifizetetlen túlmunkaidővel és alacsony bérek mellett foglalkoztatják.

E Milton Fridman által kidolgozott és a chicagói közgazdasági iskola által képviselt tendenciákkal szemben Orbán Viktor kormányának az amerikai G. M. Keynestől és a német Ludwig Erhardtól származó szociális piaci gazdaságpolitikája áll, amikor megalkotta a 2001. évi családi gazdaságok erősítését szolgáló törvénycsomagot, valamint még ezt megelőzően a munkahelyteremtő kis-, és közép-vállalkozások fejlesztését szolgáló Széchenyi tervet. Azért kellett megbukni az Orbán-kormánynak, mert mindez ellene volt a globál-tőke mai válságot kirobbantó centralizáló és koncentráló folyamatainak, aminek mit sem számított, hogy az Európai Unió több csúcson – így pl. az Amszterdami Csúcson is – aláhúzta a kis-, és közép-vállalkozások támogatásának a szükségességét a foglalkoztatás elősegítése szempontjából is. Ugyancsak ebből a szempontból hangsúlyozta az AGENDA-2000 a vidékfejlesztés fontosságát.

Az Orbán-kormányt felváltó Medgyessy-Gyurcsány kormány a neoliberális globáltőkétől azt a feladatot kapta, hogy állítsa helyre és folytassa azt a tőke-koncentrációt, amely az Antall-Boross kormány időszakában megindult (élelmiszeripari privatizáció) és ami a szociál-liberális Horn-kormány alatt tovább folytatódott (energia-, és nehézipar-privatizáció). Ebben Bajnai – mint az előzőekből kitűnik – komoly részt vállalt üzletemberként, politikai színre lépése előtt. Ő is az 1991. évi csőd és felszámolási törvénynek (Cs-ft.) azokat az egyedül álló, tudatosan kialakított magyar „sajátosságait” használta ki, amely egyetlen fejlett állam „fizetésképtelenségi”, ill. csődtörvényébe nem található meg. A fejlett tőkés országok inszolvencia törvényei és a régi magyar csődtörvény értelmében a csőd megindítását a hitelezők kérhetik az adóssal szemben, de fizetésképtelensége esetén az adós is kérheti maga ellen (öncsőd). A ma hatályos magyar Cs-ft. szerint csak az adós indíthat maga ellen csődeljárást és csak ekkor áll fenn a cégmentésre irányuló kötelező hat hónapos egyeztetési moratórium, amely alatt a csődeljárás szünetel.

Annálfogva azonban, hogy csődöt a magyar Cs-ft szerint csak az adós indíthat maga ellen, a hitelezők viszont nem, az adós részéről fenn áll a lehetőség arra, hogy csődeljárás megkezdése előtt kimentse a vagyont. Ezt tették Bajnaiék is a Hajdú Bét esetében. Az egyezségkötésre irányuló eljárás ilyen körülmények között értelmetlen. Ezért ilyenkor egyszerűsített csőd-, ill. felszámolási eljárásra kerül sor. Felszámolási eljárást már a hitelezők is indíthatnak. A Hajdú Bét esetében ezt megtették a bankok és a libatenyésztők is. Felszámolási eljárás keretében már nincs az eljárás felfüggesztését magával vonó kötelező egyeztetés. A jelen esetben pedig, amikor a felszámolási eljárás megindult, a Hajdú Bétnek a kimentés következtében már nem volt vagyona. Az is lehetőséget adott a libatenyésztők kijátszására, hogy a jelenlegi Cs-ft. szerint – ellentétben minden más államéval – nem kötelező a hitelezők érdekeit védő csődválasztmány megalakítása, de ha a hitelezők meg is alakítják, hatásköre a magyar jogban igen kicsi. Ezért nincs módja a vagyonfelszámoló ténykedését ellenőrizni, akinek a magyar Cs-ft. nagyfokú ellenőrizetlen hatalmat biztosít. Miként ezt az előzőek során láttuk, ezt is kihasználták Bajnaiék, amikor lecseréltették a Bács-Kiskun Megyébe történt „átköltözés” során a felszámolót.

Konklúzió: A magyar Cs-ft. azért lett ilyennek kitalálva, hogy a kis-, és a közepes nagyságú hazai cégeket, valamint a családi farmgazdaságokat gyorsan felszámolni lehessen a külföldi multinacionális és a velük kollaboráló magyar komprádor nagytőke érdekében. Bajnai és leendő kormányzati csapata egyértelműen ez utóbbihoz tartozik. Megbízóinak a célja az időnyerés. Bajnai viszont olyan anakronisztikus kollaboráns, aki a nyugati tőkés országok gazdaságélénkítő válságmenedzselő gazdaságpolitikájával szemben még mindig restriktív módon akar válságot menedzselni. Ezen kívül Hajdú Bét ügyben vállalt fent leírt szerepe erősen megkérdőjelezhető és csődbűntett-gyanús. Miniszterelnöki működését lehetetlenné lehetne tenni a Hajdú Bét felszámolási eljárásával kapcsolatos jogi vizsgálat újbóli kezdeményezésével, ami egyúttal elősegíthetné az előrehozott választások kiírását is.

Prof. Dr. sc. Prugberger Tamás

A Professzorok Batthyány Körének tagja