Sorok Verebes Istvánhoz
Életünkben összesen másfélszer találkoztunk. Egyszer egy rádiós műsorban telefonon keresztül, ahol atyáinkról anekdotáztunk. Másodszor a Napkeltében egy interjú okán, amikor lefegyverzően empatikus voltál. Mindkét esetben tegeződtünk, tán az ősök jogán. Így ezen most sem változtatok...
István! Amit szombat reggel egy Kivágó Iván Györgynének nevezett hölgyeménnyel interjú címén elkövettél, az közel van a szakmai mélyponthoz. Csak remélni merem, hogy eljön a kor, amikor átlátod majd te is az összefüggéseket, és egy kicsit szégyellni fogod magad.
Hátha van, aki még nem tudja: Kivágóné az a havi több mint egymillió forintot kereső soroksári alpolgármester, aki amúgy a Létminimum Alatt Élők Társaságának helyi elnöke (!), és a jelenleg "nehéz vasban" előzetesben ücsörgő Hunvald Györgyöt váltaná a Fővárosi Közgyűlésben. Amúgy a hetvenes, nyolcvanas években a III/II-es kémelhárító főcsoportfőnökség munkatársa volt…
Néztem az interjút, s hatása alá kerültem. Nem hittem a fülemnek. Tudod, miket mondtál, István? Például ezt: "Ön elvégzett egy munkát, mint a többiek." Meg ezt: "A jobbikos fiataloknak elmesélték-e a szüleik, hogy miképpen éltünk itt negyven évig?" Eszednél vagy, István? Lehet-e ma, 2009-ben arról elmélkedni egy közszolgálati tévében a kádári diktatúra titkosszolgálatának tisztjével, hogy "ez is egy munka volt"?
Munka. Persze hogy munka. Mint a bankrablás, a kasszafúrás vagy éppen a bérgyilkosság. De, fene tudja, miért, egy polgári demokratikus jogrend ezeket (sem) kultiválja. Hogy mit tanultak otthon a "jobbikos fiatalok"? Fogalmam sincs. De ha azt, hogy hivatásosként szolgálni egy piszkos diktatúrát, mások életét tönkretenni, és ezért busás fizetést fölvenni, az gazemberség – akkor ismeretlenül is kézcsókom a szülőknek.
"Remélem, képviselő lesz." Ez megint egy idézet. Tőled. Vajh milyen beszélgetést kerekítettél volna, ha egy nyilas házmestert jelölt volna a Fidesz fővárosi képviselőnek? Tudod, ők voltak azok, akiket 1945 után többnyire fölmentettek, elvégre bizonyíthatóan nem tettek semmit, nem öltek meg senkit. Csak kicsit nyilasok voltak… Mondjuk annak a háznak a házmesterét, ahol édesapád, a remek jellemszínész Verebes Károly élt, és nyilván szenvedett. Akkor is ilyen bölcs, megértő és szofisztikált lennél?
Az itt a baj, hogy az általad oly sokszor elővezetett középutat próbálnád reklámozni egy olyan korban, ahol a csalás, a hazugság és a morális válság elég nyilvánvalóan adresszálható. Tudom, hogy baloldali vagy liberális vagy, és közben megpróbálod magad középre állítani. Ez önmagában nem baj, sőt dicső erőfeszítés. De pont egy Kivágónéval?
Galsai Dániel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése