Jobb oldal

Trükkök százai
1./ A gazdaság - válság és sikerpropaganda

A szocialisták hamar felismerték, hogy a pénzügyi válság kiváló lehetőség, saját alkalmatlanságuk elkendőzésére. Az erre felépített kommunikáció lényege, hogy az államcsődhöz nekik tulajdonképpen semmi közük, a külföldről "begyűrűzött" fátum ellen senki sem tehet semmit. Az ország megmentőjének szerepében tetszelegnek
( "válságkezelő szakértő kormány", újabban "megvédik" a nyugdíjak vásárló értékét vagy az utazási kedvezményeket ... ), és egyfolytában azt szajkózzák, Orbán és a Fidesz is csak ugyanazt tenné ( Political Capital, 2009.07.27 ), amit ők. Persze az alapvető ellentmondásokat ők sem tudják feloldani ( szándékosan nem is akarják, a debilek meg úgysem értik ... ), hogy a pénzügyi válságot minden értelmes országban a fogyasztás bővítésével, a gazdaság élénkítésével kezelték, a megszorításokat ellenben csak ott alkalmaztak, ahol az államcsőd miatt promt beavatkozásra volt szükség. A reformblablát felváltotta a válságblabla, és az ájtatos pofa sűrű pislantásokkal. Tipikus doktorbácsi-effektus, aki a szurit érted adja, nem ellened ...

Az MSZP megpróbálja elhitetni a hitelezőkkel, hogy kizárólag az MSZP-kormányzás folytatása a garancia arra, hogy az ország akkor is törleszti törleszthetetlen adósságait, ha közben mindenki bele döglik. Tipikus csapdahelyzet a ( folyamatosan hiteltelenített ) ellenzék számára : ha elfogadja a nemzetközi pénzszivattyú ( lényegében hasonló feltételekkel történő ) fenntartását, saját hívei fordulnak el tőle, ha nem ( akár a demokratikus normák figyelmen kívűl hagyásával ) "internacionalista" összefogás is megakadályozhatja ( választások elhalasztása, elcsalása úniós aszisztálással ) kormányra kerülését. Figyelem : ha a jogos várakozás és a ( rendszerbe előre kódolt ) elégedetlenség nem párosul nemzeti összefogással, a következő kormány talán a száz napot sem éri majd meg. A társadalmi csőd időpontja jövő ilyenkorra prognosztizálható, amely vészesen egybeesik az új kormány első - "sikertelen" időszakával, és az önkormányzati választásokkal. Mindez nyilván nem véletlen, képletesen fogalmazva olyan politikai húzás, mint amikor az erdőtüzet egy ellentűz gyújtásával fékezik meg.

Előkerül a régi lemez is, a Fidesz programjáról. Vagyis, hogy szerintük nincs : "Életveszélyes lenne előre hozott országgyűlési választásokat tartani, ugyanis nagy valószínűséggel az a Fidesz nyerne, amelynek nem ismert a válságkezelő programja (...) Éppen ezért életveszélyesnek tartanám az ország szempontjából, ha most hat hónapon keresztül választási kampány és egy komplett politikai intézményrendszerben megtörténő csere lenne, ráadásul a válság kellős közepén, miközben nem tudná az ország, hogy mire szavazna, mire adna többségét (...) A jelenlegi Országgyűlésnek ki kell töltenie a ciklust ... ( Újhelyi István )" No comment.

Beindítják a sikerpropagandát ( tavaly ősszel gyorsan visszaszívták a plakátfesztivált ), miszerint hála az IMF hitelnek, de főleg nekik, már túl is vagyunk a válság nehezén. Mindez persze olyan szintű hazugság, mint volt 2005-ben, amikor hitelfelvétellel - ezáltal az ország végzetes eladósításával, az úniós pénzügyi szervezetek kollaboráns közreműködésével és "trükkök százaival" - elkendőzték a valóságot a választópolgárok elől. "Száz napja dolgozik a Bajnai-kormány, s munkájuk meghozta az eredményeket. Az adatok azt mutatják, hogy Magyarország jó eredményeket ért el a válságkezelést illetően ... ( Lendvai Ildikó )". Persze Sipánka mindig is eredményeket látott, bárhogy hívták is az aktuális kormányfőt, mégis a béka segge alá kerültünk. Ezért vagy hazudik, vagy hülye.

A kormány szinte bebetonozta elvhű kádereit az állami vállalatok vezetésébe, ahonnan nem, vagy csak horribilis végkielégítésekkel lehet majd őket eltávolítani. Ezzel továbbra is befolyást kíván gyakorolni a gazdasági folyamatokra, hiszen ezek az elvtársak kedvük szerint obstruálhatják majd az új kormány gazdaságpolitikai szándékait. ( Ezek többségének az eltávolítását - szinte bármi áron is, de meg kell majd tenni. Ez nem politikai leszámolás, hanem szükséges feltétel a fejlődési pálya szabaddá tételére ) Tovább folytatódik az ország pénzügyi lehetőségeinek a kimerítése, az állami vagyon elherdálása és a jövőbeni források ( lehetőség szerint még a választások előtti ) felélése, vagy hosszútávú lekötése olyan beruházásokra ( és cégeknek ), amelyek leállítása nem, vagy csak nagy veszteséggel lehetséges. Ennek lényege, hogy megkerülhetetlen pozicióba kerüljenek az olyan kiváltságosok, amelyek a háttérhatalom pénzügyi stabilitását, választások után a túlélést biztosítják. Ezzel szemben folytatódik a hazai kis- és középvállalkozások tudatos és cinikus tönkretétele, ezzel is gyengítve a tradicionálisan jobboldali gazdasági közösségek megmaradásának esélyeit. ( Tipikus hazaárulás )

Miután pontosan tudjuk, hogy a szocialista párt tagsága nem elvek, hanem anyagi javak mentén szerveződik, nem szabad megfeledkezni a hagyományos ( természetesen közpénzből folytatott ) osztogatási politikáról sem. Ez folyhat magas és alacsony szinten, én ez utóbbira szeretnék rámutatni. Az új száraztészta-projektet krízisalapnak hívják. Ráadásul minnél mélyebb a társadalmi nyomor, relatíve annál könnyebb olcsón megvásárolni a ( tudatlan, műveletlen ) emberek szavazatát. Nos, az ilyen szavazatvásárlási piárban a regnáló hatalom mindig is erős volt. De ide tartozik az elvtársi ( pénzosztó ) alapítványok pénzelése ( lásd BKV-s végkielégítések egy részének "átcsoportosítása" ), vagy a szociálliberális vezetésű térségek "pályázati" pótfinanszírozása is.

2./ Az önkormányzatok támadása

Sokak számára összemosódik az állam és az önkormányzat fogalma. Nehéz mindenkiben tudatosítani, hogy az emelkedő adókról, a helyi egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás vagy a közösségi közlekedés összeomlásáról nem feltétlenűl az önkormányzat, hanem a forrásokat drasztikusan elvonó állam tehet, amelynek működését éppen a kormány szabályozza. Miután az önkormányzatok többségét a jobboldal irányítja, a szocialisták megpróbálják azokat hitelteleníteni, és szembeállítani a választópolgárokkal. Ezt láttuk a közelmúltban Debrecen, és Pécs esetében is : "Aki meg akarja tudni, hogy milyen lenne a Fidesz kormányon, nézze meg, mit művel az általa vezetett önkormányzatokban, mit tesz az adófizetők pénzével ... ( Szabó Zoltán, MSZP )", akit nyilvánvalóan nem zavar az a tény, hogy szocialista képviselők tucatja van előzetes letartóztatásban ... A szocialista gennykommandó újabban azt is előszeretettel szajkózza, hogy a fideszes önkormányzatok "pazarolnak", ezért van szükség a 120 milliárdos megvonásra. Vagy beszélhetnénk a bedőlt hitelesek "megsegítéséről" is, ahol az önkormányzatok felvásárolhatnák a bajba jutottak ingatlanait, persze ha lenne miből. Szerencsétlen polgár meg azt látja, hogy választott önkormányzta "semmit sem tesz érte" ( vagyis : a Fidesz nem is akar segíteni ). Ne becsüljük alá a politikai demagógiát, mert kiválóan működik. Ráadásul a nyomor nem jobb, vagy baloldali.
3./ Kisebbség politika és a társadalom megosztása

Cui prodest, kérdezzük okkal. Kinek az érdeke társadalmi nyugtalanság szítása, kvázi polgárháborús hangulat fenntartása, a társadalom atomizálása, gyűlöletkeltés és a különféle etnikai, vallási és deviáns csoportok egymás ellen fordítása ? A válasz egyszerű. És mindez azért, hogy elmondhassák : kizárólag ők mentesek az előítélettől, és "megvédenek mindenkit" az általuk megbélyegzett ( lefasisztázott, lenácizott, lerasszistázott, leantiszemitázott ) politikai oldaltól. Természetesen ebbe a körbe tartozik még a félelemkeltés, és a "szélsőségesek"-kel való alaptalan riogatás is. Ennek a politikának a legalja a gyógyíthatatlanná váló társadalmi megosztottság, végső soron a nemzet pusztulása.

4./ Általános politika

A szocialisták hamar felismerték, hogy a gyurcsányi teherrel semmi esélyük sem marad a túlélésre. Ezért időlegesen "jegelték" Gyurcsányt és annak emblematikus embereit, visszavonva őket a politikai közélet első vonalból. Bár véleményem szerint a Jobbik nem ebbe a körbe tartozik, kizárólag a hatalom érdeke - az oszd meg és uralkodj elv alapján - új politikai formációk futtatása, kvázi a választók megtévesztésére. Meggyőződésem, hogy legtöbb esetben a politikai cégér egyszerű átfestése folyik, bár véleményem szerint ezzel már elkéstek egy kissé. Én még ebbe a gondolatsorba helyezném a közvetlen diktatórikus eszközök alkalmazását is, értve alatta a rendőrség és titkosszolgálatok pártpolitikai célokra ( és a társadalom megfélelmítésére ) való elvtelen és antidemokratikus alkalmazását is.
5./ Bulvár és "közszolgálati" média uralása

A "közszolgálati" média pártatlanságát ismerjük. A szocialisták mindent meg fognak tenni annak érdekében ( pénz, pénz, pénz ), hogy csahos talpnyalói mocskolják, démonizálják a Fideszt ( újabban a Jobbikot ), miközben dicshimnuszokat zengjenek "pártunk és kormányunk eredményeiről". A kézivezérelt (félre)tájékoztatás arra is kiválóan alkalmas, hogy hazug állításokkal, utalásokkal és csúsztatással bizonytalanítsa el a jobboldali szavazókat, politikai kacsák alkalmazásával beindítsa a suttogó propagandát, az ellenzék lejáratását. ( Lám, a jobboldali kormány hiába ígérte - már vagy 15 napja hivatalban van, és még mindig nem tette rendbe az országot. Bezzeg, ha még mindig ők szakérthetnének, bizony-bizony ... ) Az Internet, a lakáj-bulvármédia további veszélye, hogy olyan fiatal ( első szavazókat ) is megmételyezhet, akik koruknál fogva nem is emlékezhetnek arra, nekik - illetve szüleiknek, mennyivel volt jobb az Orbán-kormány idejében.

"Lényegében mindig két tábor van, az egyik lehülyéz és lopással vádol, a másik a te táborod. Nos, csak az utóbbit kell figyelembe venni, nekik kommunikálunk, őket kell megtartani, a másik oldalt úgysem lehet soha meggyőzni (.) Az újságíróval egymásra vagyunk utalva. Vagy adsz neki hírt, vagy kitalál ő valami hülyeséget. Nos, akkor meg tálalj inkább te valami hülyeséget neki. Ha politikát akarunk eladni és mozgósítani, azt sajnos a bulvársajtóban lehet leginkább, mégpedig rövid üzenetekkel (...) Ha szavazásra akarjuk bírni az embereket, ellenséget kell keresni, ha nincs, akkor démonizáljunk valakit, mert ma már csak ettől mennek el az emberek voksolni ...
( Nyakó István )"

A fenti felsorolás természetesen nem lehet teljes, elsősorban azért, mert a szocialista aljasságoknak nincs határa. Mindig van lejjebb, és jobb ha erre készülünk ...