Jobb oldal

Díszpolgár Bővebben a mai Magyar Hírlapban

Álláspont
Sztálin díszpolgárságát még azzal magyarázta, hogy az a „történelem része”. (Hitler is az, még sincsen Hitler utca… De ez mindegy. Erről Anne Applebaum már elmélkedett, amikor a prágai Károly hídon járva látta, hogy a vidám utcai árusok vidám Lenin-szobrokat meg Sztálin fejével ékesített pólókat árulnak szép nagy szovjet katonai tányérsapkák társaságában, és az egészen hülye nyugat-európai meg amerikai turisták veszik, mint a cukrot…)

Szóval Sztálin díszpolgársága a történelem része.

Már azt is megértettük. De most Demszky és csapata feltette az i-re a pontot. Most megkoronázták elmúlt húsz esztendejüket.

Úgy döntöttek, hogy díszpolgárságot adományoznak Zoltai Gusztávnak.

Nézzék meg jól, nézzék meg többször a mai címlapunkon lévő fényképet. Azon Zoltai Gusztáv látható pufajkában, fején a vörös csillagos usanka – tényleg, vajon melyik Zoltai igazi csillaga, az ötágú vörös vagy a hatágú sárga? Vagy a kettő jól megfér nála együtt? Ennyire jól?

Zoltai tehát díszpolgára lesz a fővárosnak.

Nézzék ezt a képet ott a címlapon, és vágják is ki. Hogyha majd egyszer mégiscsak el kell magyarázni az unokáknak, miért nem lehetett ezeket elviselni, akkor legyen szemléltetőanyag.

Amúgy Zoltai díszpolgársága csak a második pofon. Hiszen… Olvassák csak: „Pro Fidelia érdemrenddel tüntette ki az ’56-os Szövetség Zoltai Gusztávot [Zucker Gerzson], a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) ügyvezető igazgatóját, aki – érdekes módon – nem érzi összeegyeztethetetlennek munkásőr-, illetve párttagmúltjával a kitüntetést. Az ’56-os Szövetség a zsidó mártírok emlékének méltó ápolását kívánta elismerni – hangsúlyozta a szervezet elnöke.”

Igen. Zoltai már kapott kitüntetést az ’56-osoktól. És most díszpolgár. Díszpolgár Budapesten. Ahol szintúgy lehet kommunista szimbólumokkal ékesített pólókat kapni, és szovjet egyenruhát is. Mint Prágában. A nyugat-európai értelmiség jelentős része pedig nem is érti az egészet. A nyugat-európai értelmiség jelentős része, a nagy 20. századi idolok java, Sztálin tenyeréből evett. Megvették őket, kilóra. Shaw és Hemingway és számosan. Úgyhogy nekünk külön kis házi szégyenünk Zoltai díszpolgársága – de legalább nem vagyunk egyedül. Annyi az örömünk, hogy ebben az egész sötét és aljas összeesküvésben legalább nem vagyunk társtalanok. Minden másban igen – ebben nem.

Amúgy pedig: ha Sztálin igen, akkor Zoltai miért is ne? Miért éppen Zoltai ne? Hiszen Zoltai hozza a kötelezőt. Zoltai munkásőr volt – az pedig mégiscsak a legalja. Zoltai elárult mindent, ami szép és fontos és igaz volt ebben a hazában. Zoltai a legsötétebb vörös seggnyalók egyike… És akkor most azt kérditek, hogy miért? Miért lehet ő díszpolgár? Helytelen a kérdés! A helyes kérdés éppen ez: miért pont ő ne lehetne díszpolgár Demszky Budapestjén?

Zoltai díszpolgársága a legtökéletesebb válasz arra, hogy miért tragédia, amiért „nem tetszettünk forradalmat csinálni”. Hogy legalább a pufajkásainkat meg a munkásőreinket nem húzkodtuk meg kicsit az aszfalton. De már ez sem számít. Már csak az számít, hogy Zoltai díszpolgár lesz. S ha valaki kitartóan és mégis és mindezek ellenére csak azt tudja kérdezni, hogy de hát miért, annak elárulom: azért, mert zsidó. S hogy ez zsidózás? Vajon miért az? Ha pedig ez a kérdés túl bonyolult, akkor inkább azt mondom: álljon elő valaki, és mondjon egyetlenegy indokot, amiért Zoltai megérdemli a díszpolgárságot!

Na ugye…

Te pedig, Zoltaikám, viseld büszkén az új kitüntetésedet. Ha elég sokáig élsz, kapsz te még másikat is. S azt tudd azért, hogy a te díszpolgárságod minden tisztességes zsidó polgártársunk szemében is botrány. Mert miattatok olyan nehéz és elviselhetetlen minden.
Bayer Zsolt