Jobb oldal

Öngól

Félelmetes, már-már természetfeletti képességet és gátlástalan aljasságot tulajdonítanak az ellenzéknek és a jobboldali sajtónak bizonyos hatalompárti tényezők: szerintük Gyurcsány Ferenc bukását ördögien kitervelt és végrehajtott gyűlöletoffenzívával érte el a Fidesz.

Tette ezt úgy, hogy divatos szóval karaktergyilkosságot elkövetve hazug, hiteltelen politikusként sikerült beállítania a megtévesztett, populista szólamaival elkábított társadalom nagy többsége előtt. Csupán arról az apróságról feledkeznek meg, hogy Gyurcsány a politikatörténetben egészen kivételes módon karakter-öngyilkosságot követett el Balatonőszödön és a 2006-os választás megnyerése utáni kormányzásával. A Fidesz csak a magas labdát ütötte le, keményen, kíméletlenül.

Orbán Viktor szentpétervári útjának, Putyin orosz kormányfővel folytatott tárgyalásának hazai utóélete annak a példázata, hogy egy negatív spirálba került politikai erő kezében miként válik bumeránggá a korábban az ellenfelet mindig megsebző fegyver. Itt ugyanis nem elsősorban az orosz-magyar kapcsolatok jövője, nemzeti érdekeink képviselete a nemzetközi porondon volt a fő eleme a konfliktusnak, hanem egy karaktergyilkossági kísérlet összeomlását, visszájára fordulását szemlélhette az érdeklődő közönség.

Az Orbán-Putyin-találkozó ténye igen fájdalmasan érintette a baloldalt, hiszen a körülményektől függetlenül országnak-világnak azt üzente, hogy a Kreml az MSZP minden látványos törleszkedése, a Fidesz korábbi nem éppen oroszbarát megnyilvánulásai ellenére partnerként tekint a tavasszal várhatóan kormányra kerülő magyar jobboldalra. Úgymond hazai pályán különösen kínos vereséget szenvedni, a gyurcsányi gépezet tehát azonnal akcióba lendült, s az első pillanatokban, kihasználva és félremagyarázva az orosz fél megfontoltságot tükröző szűkszavúságát, hatásosnak látszó ellencsapással válaszolt.

Innen érdemes a bukott kormányfő közéleti nyúlványaitól idéznünk néhány mondatot. Egyik bizalmasa például így írt a világhálón: "Gyurcsány Ferenc Moszkvába látogatott Vlagyimir Putyin miniszterelnök meghívására. Mindez három nappal azután történt, hogy Orbán Viktor összefutott az orosz kormányfővel egy rendezvényen. Ez utóbbiról csak a Fidesz elnöke számolt be, valami új alapokra helyezendő hablattyal. Fotó nincs. Az előbbit viszont fotóval dokumentálja Putyin hivatalos (!) miniszterelnöki honlapja. (...) Nyilván Putyin elmesélte neki [Gyurcsánynak - a szerk.] a kacagtató részleteket" - írta a szerző. Gyurcsány aztán másoknak is mesélhetett ezt-azt.

Rajongója, Debreczeni József a Népszabadságban A sánta kutyát már nem érik utol címmel foglalkozott a témával. Ebben az azóta a formálisan ellenzéki MDF képviselőjelöltjévé avanzsált közíró kerek perec megkérdőjelezte a találkozó tényét, azt állítva, hogy Orbán még személyes meghívót sem kapott az orosz hatalompárt kongresszusára, s nem egy vagy fél óráig tárgyalt négyszemközt a miniszterelnökkel, hanem csupán három és fél percig beszélt vele a folyosón. Az MSZP a parlamentben, a hozzá közel álló sajtó pedig publicisztikák özönében igyekezett meghazudtolni, nevetségessé tenni a találkozóról az itthoni nyilvánosságot tájékoztató ellenzéki vezetőt.

Aztán december 9-én a Népszabadság beszámolt arról, hogy Borisz Grizlov, az orosz duma elnöke levélben hívta meg Orbán Viktort a kongresszusra. A hideg zuhany azonban szombaton zúdult a baloldalra, amikor Alekszander Tolkacs, az állomáshelyét nemrég elfoglaló budapesti orosz nagykövet megerősítette, hogy Vlagyimir Putyin nem a folyosón futott össze Orbán Viktorral, hanem négyszemközt tárgyalt vele fél órán keresztül. Sakk, matt.

Debreczeni ezek után kénytelen volt bocsánatot kérni patologikus gyűlölete tárgyától, ám mindannyian tudjuk, hogy ő csak lelkes eszköz volt egy hazug politikus piszkos játszmájában. Az a valaki vezette a kezét, vezényelte a kórust, aki kényszeresen szeretné a hazugság, a hiteltelenség bélyegét rásütni ellenségként kezelt ellenfelére, akit minden igyekezete dacára sem sikerült eltávolítania a közéletből, még a 2006-os választások után sem. De ennek a történetnek az elemzése már legalább annyira a lélekbúvárok, mint a politológusok, elemzők asztala.

A nagy felsülés ellenére a gyűlöletkampány biztosan folytatódik, a karaktergyilkosok még a fedélzeten vannak, találnak majd új témát. Talán majd azzal jönnek, hogy Orbán valójában a putyini hatalomgyakorlási modellt kívánja meghonosítani Magyarországon a rettegett kétharmados többségével, leváltva a nyugati típusú demokráciát, parlamentáris berendezkedést. Különben is, nemrégiben a kommunista Kínában járt...

"Az egész történet félelmetes. Nem a hazugság. Nem a gátlástalanság. Hanem a bátorság. Hogy Orbán úgy gondolta: még - és már - ezt is megteheti" - Debreczeni József írt így idézett cikkében. Szombat óta ezek a mondatok is komoly jelentésváltozáson mentek keresztül, és már Gyurcsányt vádolják. Hiszen ez a történet, bár a végéről nézve nevetséges, egy kicsit azért félelmetes is. Nem is annyira a hazugság vagy a gátlástalanság, hanem a bátorság. A botor hit, hogy a Putyinhoz fűződő - alighanem valóban különleges - kapcsolata majd úgyis megvédi a lelepleződéstől. Hogy Gyurcsány úgy gondolta: ezt is megteheti. Ahogy megpróbált félretájékoztatni egykor az amerikai elnökkel folytatott tárgyalásáról is. Hát most tévedett. De a szocialisták ezért a kudarcért ezúttal tényleg nem okolhatják az ellenzéket. Az oroszok mosták fel velük a padlót. A Népszabadságban. A hazug ember a saját lábában bukott orra.
(Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet)