Jobb oldal

Isten malmai
Seszták Ágnes
2010. február 2. 00:01


Magyar Nemzet
Ha van bosszantó közmondás a magyarban, akkor ez az. Isten malmai lassan őrölnek, de a magyar igazságszolgáltatás malmai még ennél is döcögősebbek. Úgy volt ezzel a polgár, hogy folyamatosan nézték hülyének, majdcsak elfelejti, hol milyen disznóságok történnek, és tovább nézi országa leépülését. Budapesten tetőzik az érzés, mintha minden cégéres gazember itt adna randevút egymásnak, miközben Cipruson meg a Kajmán-szigeteken hizlalják a lopott pénzt. A fővárosi MSZP–SZDSZ-koalíció olyan eredményesen működött, hogy mindent eltakartak a nagyérdemű szeme elől.

Tudjuk, hogy Demszky Gábort nem a kétdiplomások választották újra, de az már a legutolsó hajléktalannak is feltűnt, micsoda változások vannak a városban. Azelőtt nem volt hová lehajtani a fejüket, most az egész Kossuth utca bedeszkázott üzletei, vagy a Rákóczi út üresen ásító portáljai a rendelkezésükre állnak. Úgyhogy az óriásplakátokon tudassák ezt is a fedélnélküliekkel.

A tévé emlőin ücsörgők egyszer csak rájöttek, hogy nem azért törik ketté a csuklós busz, nem azért gyullad ki, nem azért fűtetlen, nem azért mocskos és nem azért nem lehet benne ünneplőruhában leülni, mert szegény a város, a „rohadt” Orbán kiszárította, hanem mert a főváros és az állam cégeiből zsákszámra hordják ki a csókosok a pénzt. Az egész ország fenékre ült, amikor kiderült, hogy a BKV-nál egy személyzeti főnök 100 milliós végkielégítéssel nyugdíjba ment, majd másnap reaktiválta magát, és milliókért tovább tevékenykedett. Tréfa volt a kimagyarázkodás. Az egész BKV-vezérkar beszélt szaporán, ez csak elszigetelt eset lehetett, miközben napról napra hallottunk hajmeresztő végkielégítésekről és a másolók megszámlálásának milliós összegéről. Kocsis István vezérigazgató kezdetben szintén nem tudott semmiről, majd később a dolgok élére állt. Akkor már az egész város, ország dühös és haragos volt a pofátlanságnak attól a megnyilvánulásától, hogy a szocialisták és szabad demokraták, élükön Demszky Gáborral, soha semmiről nem tudtak és nem is sejtettek. A BKV évek óta csak veszteséget termel. A főpolgármesternek húsz év alatt nem volt érkezése megnézni a BKV gazdálkodását?

Ez már nem vicc, tudatos merénylet a közvagyon ellen. Demszky minden évben megzsarolta az aktuális kormányt, hogy súlyos milliárdokkal segítse ki a BKV-t, amit aztán az elvtársak kiloptak a hátsó ajtón. Utolsó számítások szerint 3,3 milliárd tűnt el a kasszából, mire a gépezet megindult, és Szalainé Szilágyi Eleonóra letartóztatása megdöntötte az addig szilárdan összecementezett bűnszövetkezetet. A villámok csapkodtak, és mindnyájan vártuk, mi lesz Hagyó Miklósnak, ennek a nagyképű és kellemetlen politikusnak a sorsa, akinek a kezében volt a BKV felügyelete. Már akkor gyanúba keveredett, amikor a szóvivője két állásból húzta a fizetését ugyanazért a nyolc óráért. De nem hagyták bántani Hagyó elvtársat, aki egyébként a Red Bulltól jött, vörös is, bika is, megérdemelte a budapesti lista harmadik helyét. A szocialista párt erkölcstelen és ostoba álláspontja csak akkor rendült meg, amikor a házi őrizetes Antal Attila és Balogh Zsolt is rávallott Miklósunkra.

Mégis, mit képzeltek, hogy aki a BKV-t felügyeli, az semmit nem tud az ott folyó ügyekről? Például Székely Gábor? Demszky már szűköl, és egy makogással elhatárolódott Hagyótól, akit még most sem rúgtak ki a pártból, hanem megkérték, méltóztasson önként lemondani listás helyéről, mandátumáról. Szív, hasadj meg, Steiner úr, íme az értéktisztelő, értékek mentén szerveződő párt becsületes tagja. Kármentésként adjanak fel egy hirdetést: keressék Herkulest, hogy vezényelje keresztül a Dunát a BKV-n, aztán mások kezdjék újra. Önöket látni sem akarjuk.