Jobb oldal

Mindig van lejebb

Mottó :
"Így szól a plébános a vasárnapi gyülekezethez : a mai mise elmarad, mert ezúttal valami fontosat akarok mondani ..."

Sok gondolkodó embert foglalkoztat régóta a kérdés, meddig lehet még ezt a lelki és anyagi rombolást következmények nélkül tovább csinálni ? 2006 nyara óta ( "Nem kell félni, nem fog fájni !" ) találgatjuk, vajon hol húzódik a magyar társadalom tűréshatára, de azóta sem lettünk sokkal okosabbak. Ma sem tudjuk, hogy a kilátástalanság, a reményvesztettség és a tömeges nyomor mikor fordul át abba a kritikus fázisba, amikor az esetleges cselekmények súlya már eltörpül a látszólagos status quo "nyugalmának" húsbavágó következményeitől. A folyamatokat figyelve ugyanis - épeszű ember számára - aligha lehet kétséges, hogy a permanens kormányzati megszorításoktól kivérzett ország régen felélte utolsó tartalékait, és falhoz préselve "várja" az újabb megpróbáltatásokat. Elképesztő társadalmi csőd felé tartunk ( és itt nem a nemzetközi pénzpiaci válságra gondolok ! ), amely tény rég felülírta azokat a hiú reményeket, miszerint súlyosabb következmények nélkül túl lehet élni - vagy Bajnai elvtárs szavait idézve : ki lehet bekkelni a gyurcsányi pusztítást. De csodák sajnos ( vagy szerencsére ) nincsenek, a fájdalmas következmények a nemzetközi krach-tól teljesen függetlenül is bekövetkeztek volna. Talán egy kicsivel később, esetleg másként - ám mindenképpen. És a válogatott megszorításoknak egyenlőre se vége sem hossza. ( Talán csak most "kezdődik" igazán ? ) Már-már kuriózikus világcsoda, hogy Magyarországon MÉG MINDIG VAN MIBŐL (?) elvenni, igaz : a balliberális megmondóemberek már jóideje azt szajkózzák, hogy lehetőségeinket meghaladó mértékben "túlfogyasztottunk", és "jobban élünk" mint lehetett volna ...
Ha nem tudod megakadályozni, állj az élére !

Ez a válság olyan, mint egy falat kenyér a dilettáns szocialistáknak. Mindenkinél hangosabban harsoghatják hogy nagy a baj ( hogyne lenne, hiszen hosszú évek óta ők "kormányoznak" ), nemzeti csúccsal és gondterhelt pofával hülyíthetik a magyart, miközben ügyesen összemossák a szezont a fazonnal. Míg az agymosottak serege a nemzetközi bankvilág aktív anyázásával van elfoglalva ( joggal ), addig senki sem foglalkozik igazából azzal, vajon miért éppen mi vagyunk az egyik leggyengébb láncszem a válsággal terhelt globális világban ? Pedig világosan el kellene mondani az embereknek, hogy az egyidőben egymásra talált kétfajta krízis nem ugyanaz, bár kétségtelenűl hasonlóak és erősítik egymást. ( Talán Krizsó elvtársnő - egy ritka, őszinte pillanatában elrebeghetné egyszer ... ) Nem is csoda, hogy a többszörösen bukott miniszterelnök mindenáron parlamenti konszenzust akar kierőszakolni a válság brutális kezelésére - ám mégsem szabad megfeledkeznünk arról, valójában kinek is köszönhetjük legújabb nyomorúságunkat. Résen kell lenni, hiszen a súlyos helyzet kezelésének igénye sem írhatja felül az alkotmányos kereteket, nem teritheti szét az erkölcsi és politikai felelősséget és nem feledtetheti a regnáló döntéshozók történelmi kudarcát.

Ugyanis a parlamenti patkó pártjai közül csak a Fidesz-KDNP-nek van veszíteni valója, a többieknek aligha. Sem a - kizárólag - hatalmtechnikai filozófiával ( máról-holnapra ) gondolkodni képes, alapvetően a recesszióra szocializálódott MSZP, sem az egyszázalékosra zsugorodott neoliberális csürhe ( SZDSZ ) vagy a hipermegszorítási-lázban vibráló MDF nincs abban a helyzetben, hogy esélyesnek tekintse magát a következő parlamenti választásokon. Jelen helyzetben Gyurcsány Ferenc csak egy szerény politikai kármentésben bízhat, bár helyzete ( az ő szempontjából ) sajnos még most sem reménytelen. Ennek legfontosabb eleme nyilvánvalóan az, hogy a brutális intézkedések mögé egyfajta parlamentális egységet demonstráljon ( aki ebben a krízisben nem áll a kormány mellé az minimum a nép és a haza ellensége, hazaáruló fasiszta csürhe ), és megszerezze hozzá a Fidesz - legalább hallgatólagos - beleegyezését az "átmeneti" intézkedésekhez. Ha fideszes delegáció ( a javíthatatlanul kompromisszumkész Varga Mihály vezetésével ) mégis belesétál ebbe a primitív, átlátszó kommunikációs csapdába - megérdemli a sorsát, következésképp könnyen elbukhatja a következő választásokat.

A bajok orvoslása fontos, ám a kormánnyal való bármilyen aktív együttműködés azt sugallhatja, hogy ebben a helyzetben "a Fidesz sem tudna mást tenni", nopláne egyetért a nemzetvesztő terápiával. Ergó a bölcs szocialista vezető válhat az "egységet megteremtő" felelős államférfivé, aki bár ismét véres áldozatokat kér a néptől - egyben megvédi őket a nagyobb bajoktól. Gyurcsány Ferenc a válságban méginkább számíthat a vörösagyú szavazóbázis ismételt összezárására, miközben az ellenzék szavazótábora tovább tömbösödhet. Ennyi szavazói átstruktúrálódás akár még ahhoz is elegendő lehet, hogy megfordítsa a választói trendeket. A Századvég-Forsense legfrisebb felmérése ugyanis kimutatta, hogy az MSZP-szavazók száma szeptember óta tovább emelkedett ( 18,00 % a teljes, 37,00 % a biztos pártválasztók között ! ), miközben a két politikai oldal közti különbség csökkent. Ha ez a felmérés hiteles ( és miért ne lenne az ? ), akkor 2010-ig ebből még bármi lehet.
Abszurdisztán és az ő népe

Amúgy téved aki úgy gondolja, hogy a közalkalmazottak és a nyugdíjasok várható megsarcolása komoly szavazatvesztéssel járhat a vörös karámban. A műbaloldal újabb válságkezelése - bármennyire is furcsa vagy meglepő, inkább erősíti a szellemi köteléket, ( rossz értelemben véve ) elvtársaink ismét lázban égnek a (pót)cselekvés-vágytól. Abszurdisztánban valószínűleg ez így evidens, különben már rég jobboldali
( és nem aktuális, sokadik válságát "kezelő" ) kormánya lenne ennek a szerencsétlen országnak. Már-már szinte "vicces", hogy az egyik oldal komolyabb politikai következmények nélkül szinte bármit megtehet ( utána választóitól majd mindig "bűnbocsánatot" nyer ), addig a másik legkisebb hibája vagy tévedése is ( szinte automatikus ) választási vereség(ek)hez vezet. Jó példa erre a kormányközeli nyugdíjas "érdekvédő szervezetek" mai reagálása, akik néhány hónappal ezelőtt még vért hörögve nyüszítettek a "nyugdíjak befagyasztása" ellen, mára egyetértően, teljes mellszélességgel kiálltak a kormány, a 13. havi nyugdíjakat érzéketlenűl megfaragó tervezete mellett ...
A fentieket figyelembe véve tehát azt tanácsolom, a valódi ellenzék óvakodjon a gyurcsány-kormány bármilyen formában megtestesülő, verbális vagy gyakorlati legitimálásától.

Sajnos a gödör elég mély ahhoz ( és napról-napra mélyebb lesz ), hogy a magyarországi jobboldal hip-hop benne találja magát. Márpedig ha ez bekövetkezik
( ebben a média-ellenszélben semmi sem lehetetlen ), onnan sokáig csak lefelé vezet majd az út. Akárcsak mindig, amikor az elvtársak maguk kezdik válságmenedzselni az általuk okozott bajokat. Ez biztos garancia a "sikerre".

Mindig van lejebb ...