Jobb oldal

Minek ide Gyurcsány?
Seszták Ágnes
2008. október 28. 00:01


Magyar Nemzet
Elég csak belenézni a reggeli csatornák üzenőfalaiba, hogy megfészkeljen a gyanú a fejekben, itt nem tudják, hány az óra. A tudálékos tévénéző még mindig ott tart, Orbán klottgatyában ment be a Parlamentbe, és most milliárdos, milyen alapon akarja elszámoltatni Gyurcsány Ferencet a vagyonáról?

Az euró/forint árfolyam lassan átlépi a 300 forintos határt, amikor ezt Orbán Viktor egyik beszédében mint reális lehetőséget vetette fel, hiénaként vicsorgott a balmédia, mondván, hogy hülyeségekkel riogat. Gréczy Zsolt miniszterelnöki főtanácsadó acsarog, hogy Orbán a fasizmust sepri a szőnyeg alá. És mondd csak, kis barátom, ti ott mit sepertetek az ország szőnyege alá? A nyolcvanötmilliárd dolláros adósságot, a dágványt, amit az unokáid sem tudnak eltakarítani? Csaknem kétmillió forint a fejenkénti adóssága minden magyar állampolgárnak: ezt soha, senki nem fogja kifizetni, már hullani fog a göröngy a koporsónkra, amikor még a kamatok tizede sem lesz kiegyenlítve. Átok ül ezen az országon, az átok neve: rövidlátás, kapzsiság, szűkkeblűség, megosztottság és éjfekete tudatlanság.

Október 23-án, mint a vadlibák, az ország egyik fele Ausztriába húzott vásárolni, a másik fele a Tescóban meg az Ázsia Centerben tette tiszteletét az ünnep örömére. A televíziós reklámok, ugye, ki vannak fizetve, azokat nem lehet csak úgy bevonni, ezért hát ezerszeres THM-mel kínálgatják a hiteleket, ott táncol a kalapos inas a bank és biztosítónál, valamint stipi-stopi idiótáék szaladnak kedvenc bankjukba, becsszó, bizisten!

Közben meg ég a ház. Néhány nappal ezelőtt Gyurcsány valami olyasmit mondott, hogy készenlétben van a Nemzetközi Valutaalap (IMF) kisegítő hitelcsomagja, de csak azért tárgyalunk róla, hogy ne fogadjuk el. Ez a badarság persze azt jelentette, de még mennyire, hogy elfogadjuk, és de még mennyire rá vagyunk szorulva. Gyurcsány Ferencről csak annyit: a nemzetközi pénzvilág mára kifacsarta és elhajította. A le nem jegyzett állampapírok világosan közlik: nem óhajtják tovább finanszírozni ezt a kormányt. Szóval igaz, ami igaz, Gyurcsány Ferenc a megkerülhetetlen probléma, bármennyire is szereti őt Gréczy Zsolt meg az MSZP nyugdíjasklubja, akiket október 23-án jobb híján zavartak ki a koszorúzásokra, mert nem volt tömeg. Aki járni tudott, ment. Az IMF hitelének nagy ára lesz. (Megfelezik a 13. havi nyugdíjat, elveszik a közszolgák plusz egyhavi bérét.) Nem beszélve arról, hogy nézzünk már körül, milyen társaságba keveredtünk: Ukrajna, Fehéroroszország, Izland, Pakisztán és Dél-Korea. Nyújtsa fel a kezét, aki lát ezek közt uniós országot. Vagy látja Szlovákiát, Szlovéniát, Romániát?

Amennyiben jön az IMF-hitel, az nem Gyurcsányt segíti ki, nem is a családok „érdekeit” fogja védeni, ahogy azt a miniszterelnök kenetesen felvezette, hanem azt főképp az Európai Unió félelme motiválja: ha Magyarország csődbe megy, magával rántja az osztrák és német bankokat is. Ezt pedig az unió nem engedheti meg magának, mint ahogyan azt sem, hogy egy elfuserált diktátorfióka garázdálkodjon tovább Európa közepén, belelövetve saját állampolgáraiba. Az IMF nem lesz szívbajos, Gyurcsány és kormánya mint végrehajtó lakájok szerepelnek ebben a játszmában. Az IMF kormány nélkül is elkormányoz: diktátumai, direktívái és kikötései sok keserves pillanatot okoztak már a magyar nemzetnek.

Gyurcsányék úgy tesznek, mintha semmi nem történne, intézkednek, tárgyalnak, fontoskodnak, sürgölődnek. Még mindig dedósnak és kiscsoportosnak nézve bennünket. Még mindig az a legfontosabb, hogy ki jön ki jól a válságból? Meg hogy az Orbán vissza ne jöjjön, igaz, Gréczy? Miközben a csőd itt áll az ajtóban.