Jobb oldal

Idézet Einsteintől

"Az antiszemitizmus nem egyéb, mint valamely zsidó csoport által a nem zsidókban előidézett ellenséges magatartás. A zsidó csoport (az idők során) valójában gyarapodott, prosperált a világon iránta tanúsított örök elnyomásból és ellenségeskedésből",
Einstein a Collier’s Magazine
1938. november 26. .



A sátán így tanítja fattyait

Ha emlékeztet a mai állapotokra, az nem a véletlen műve!




Ha uralkodni akarsz egy nemzetségen akkor :

tartsd tudatlanságban,

tagadd le, hamisítsd meg történelmét, silányítsd el múltja szellemi értékeit, értékeld le eszményeit, példaképeit.

Tedd nevetségessé népi szokásait, kultúráját, üresítsd ki jelképeit,

Tedd működésképtelenné (vagy vedd el) iskoláit, kultúraátadó-, kultúraközvetítő-, és az összes önszerveződést lehetővé tevő civil intézményeit.

Öld meg a lelkét, vedd el a hitét, az önérzetét, és törd meg az akaratát. (Ez a sátán és fattyainak valódi természetéből fakad, a lélekrombolás !)

Hogy hogyan?

Vedd el, csald ki mindenét (privatizáció) , vagy teremts olyan helyzetet, hogy kénytelen legyen felélnie minden tartalékát, vagyonát (99 %-os adóval) . Ne hagyd, ne engedd önállóan gondolkodni, dönteni, cselekedni, nehogy rájöjjön arra, hogy másként és másképp is lehet (akár jól is) élni. Tartsd állandó, általános és teljes létbizonytalanságban.
Szíts ellentéteket a társadalmi munkamegosztás minden szintjén, de még az azonos szinten tevékenyke-dők között is. (Amik között elsikkadnak a közös érdekek.)

Játszd ki őket egymás ellen, téveszd meg őket, de olyannyira, hogy képtelenek legyenek a kompromisszumra, és ne tudják megállapítani még azt se, hogy ki kivel van.
A demokrácia jegyében zavard össze a jogrendszerét, és provokációkkal tedd próbára a tűrőképességét. Radikalizáld a szembenállókat annyira, hogy bármikor kicsordulhasson a pohár, és bármikor okod lehessen a "jogos, jogerős" - akár erőszakos - beavatkozásra azokkal szemben, akik nem kívánatosak a számodra. (Történhet bármi, az úgyis téged fog igazolni.)
Ziláld szét a családját is, hogy még otthon se legyen nyugta a család széthúzása miatt. A napi túlélési harc eméssze fel a család még meglévő energiáját, erkölcsi tartását. (Fontos, hogy ne tudja megtervezni, megalapozni, megszervezni, biztosítani a család életét, jövőjét, gyermekei nevelését, oktatását, boldogulását.)
Teremts olyan helyzetet, hogy ne a lelkiismerete, becsülete, tudása, tisztessége, hanem a félelme, függősége, pillanatnyi érdeke, haszna motiválja.

A munkában csak részfeladatokat bízzál rá. (Ne legyen átlátása, rálátása az egészre.) De ezekből a részfeladatokból - és nem baj, (sőt néha előnyös is lehet) ha nincs semmi értelme, és az sem baj, ha tudja is, hogy nincs semmi értelme annak amit csinálnia kell - annyit adj neki, hogy éppen ne tudja teljesíteni. (Hogy mindig legyen okod az elmarasztalásra.)

Vedd el, de tedd az "ablakba" nemcsak a kezdeményezés és a kibontakozás lehetőségét, de még annak a reményét is. (Így elveszed tőle az önbecsülését, a munka és az alkotás örömét, ezzel is növelve a kilátástalanságát.)

Átszervezésekkel tartsd őt állandó mozgásban - kerül, amibe kerül, úgyis ő termeli ki az árát (annyival kevesebbet visz haza, te meg elköltségeled) - és ne hagyj neki időt a gondolkodásra, nehogy feltalálja magát, felismerje a rendszer hibáit, vagy kiismerje a hiányosságokból adódó lehetőségeket. A végsőkig tedd próbára az alkalmazkodó képességét is. (Így elveszti a biztonságérzetét, és állandósul a teljesítmény és bizonyítási kényszere is, ha meg akarja tartani az állását, beosztását.)

Ha adnod kell, - a hierarchia szintjeinek megfelelően - csak annyit adj, hogy az adott szinten az "éhenhaláshoz" sok, de a tisztességes megélhetéshez kevés legyen. (De pénz vagy a "munkakönyv" mindig legyen az "ablakban", amivel fegyelmezni, és amire hivatkozni lehet.)

Egyben tudatosítsd benne a kiszolgáltatottság érzését úgy is, hogy ez az adomány nem jár, hanem csak adható, és bármikor minden indoklás nélkül csökkenthető, de meg is vonható. (A lényeg az, hogy mindég fusson a pénze után!)

Azt is tudnia kell, hogy tehet bármit, az úgyis törvénytelen, mert te vagy a törvény, és te mondod meg, hogy mi a jó, mi a rossz (neki, de nem neked) és mi, vagy ki az, amit, vagy akit el kell ítélnie. (Legalábbis azt, hogy mindig neked lesz igazad és úgyis az fog történni, amit te akarsz.)
A látszat kedvéért időnként megadhatod neki a döntés lehetőségét, de csak akkor, és olyan ügyekben, ha számodra közömbös a döntés kimenetele (akkor is te mondd meg, hogy miről dönthet, s a válasz is csak vagy igen, vagy nem lehet, más lehetőség nincs!). De tudtára kell hoznod azt is, hogy feltételeket vagy ultimátumot csak te szabhatsz, adhatsz.
Ne oktasd, ne neveld az ifjúságát, hanem idomítsad. Kiváltságok adományozásával jutalmazz, és azok elvonásával, egyéb hátrányok kilátásba helyezésével büntess. Reklámokkal irányítsd, akciókkal tereld. Ha tanulni akar, hát tanuljon (ha tud). Ha van rá elég pénze, ideje és energiája.

Azt viszont tudnod kell, hogy az okos ember nehezen, és/vagy drágán ellenőrizhető, befolyásolható. Az ellenőrizhetetlen és befolyásolhatatlan okos ember pedig veszélyes.

A liberalizmus, a szabadság és önmegvalósítás jegyében mutasd meg neki - de burkoltan -, hogy hogyan teheti tönkre, pusztíthatja el saját magát. [Pl.: figyelemelterelő, a lemondást, önfeladást ösztönző, a devianciát, a drogokat és a homoszexualitást propagáló "szórakoztató" (azaz pazar, profi kivitel, primitív tartalom, primitívebb szereplőkkel a még primitívebb közönségnek) tv.- rádióműsorokkal, sajtótermékekkel vagy egyéb "vonzó" és látszólag „ártalmatlan" megnyilvánulásokkal.] Pozitívként állíts elé valójában negatív "öngyilkos" mintákat, példaképeket, amiket - akiket érdemes követni stb. (Ide azért jó "megmondó és rábeszélő" emberek kellenek, mert az igazság és a hitelesség látszata kiemelten fontos. Éppen ezért sok pénzbe is kerül.)

Ha mindez sikerült, a maradékkal már azt csináltathatsz amit akarsz, mert - szó szerint és átvitt értelemben is - a kezedből fog enni, azt csinálhatsz vele amit akarsz, hiszen mint a kezes jószág ellenállni már nem tud (nem mer, vagy talán nem is akar), és védekezni (ha akar is) képtelen, s csak az az ösztön marad meg benne, ami összetartja a csordát.