Jobb oldal

Tisztelt 386-ok! - Nyílt levél a parlamenti képviselőknek
2008-12-01 10:13 barikád.hu



Levelem megírását azért tartom szükségesnek, mert miniszterelnökünk gyakran hivatkozik a csendes többségre, akik otthon maradnak egy-egy utcai megmozdulástól.

Ne haragudjanak, hogy levelemmel zavarom szorgos munkásságukat, de szükségét érzem bejelenteni önöknek, hogy a mai nappal a csendes többségből én is átiratkozom a hangos kisebbséghez, avagy a csőcselékhez, a fasisztákhoz, ahogy önök nevezik ezt a csoportot – én nemzeti radikálisnak hívom.

Én egy kézműves fagylalt készítéséből élő vállalkozó vagyok, immáron 22 éve. Szeretem ezt a munkát, jó érzés finomat adni a csillogó szemű gyerekeknek, és különösen ügyelek arra, hogy amit adok, az ne csak finom legyen, hanem lehetőség szerint eredeti ízek kerüljenek a termékembe, sőt arra is ügyelek, hogy ha mód van rá, magyar alapanyagokból dolgozzam. Amire viszont nem tudtam elég figyelmet fordítani, az az üzletet körülvevő adminisztrációs kötelezettségek sora, az a sok felfoghatatlan szabály, amit egy ilyen egyszemélyes vállalkozásra zúdítottak. Csak egy példa a sok közül: ha pl. keverek egy vaníliafagyit, azt bevezetem a fagylaltkönyvbe, beírok minden adatot (mikor készült, hány órakor, miből, hány fokon, meddig tartható el, és aláírom), majd lépek kettőt a fagylalttal, hogy berakjam a pultba, és ott egy másik könyvbe leírom ugyanazt, egy percet rászámolva, jelezvén a pultba helyezési időt. De mielőtt beraknám a pultba, egy öntapadós címkére újra felírom az időpontot, hogy ráragasszam azt a tégelyre, amit mosogatásnál lekaparok. Ugyanennyire bonyolult a hűtők ellenőrzése, nem beszélve a takarítás adminisztrálásáról. Mostanáig nem értettem, miért nem bíznak meg bennünk, hiszen a fagylalt ha nincs megfelelő hőmérsékleten, elolvad, ha nem takarítok, kosz van, és elkerülnek a vendégek, én pedig tönkremegyek. De most már világos előttem, hogy nincs szükség a munkámra, legalábbis önöknek, akik ezt a sok végrehajthatatlan szabályt hozzák, vagy hagyják, hogy néhány túlbuzgó unalmában előírja ezeket. De ugyanez van az adózásnál és az alkalmazottak adminisztrálásánál is, és a vasszigor, ahogyan az ellenőrzéseket végzik, a büntetési tételek, a nulltolerancia, amit hangoztatnak, az én vállalkozásomat is utolérte. Nem tudom kigazdálkodni azt az összeget, amire megbüntettek, és már nem is akarom, mert belefáradtam. Még nem tudom, mihez kezdek. Egy biztos, én is harcolok, ha kell, ököllel is a demokráciáért. Nem magam miatt, mert én megtalálnám a kiskapukat a megélhetésemért (hisz a téli szabadságok alatt volt időm több mindent kitanulni), és nem is érdekelt volna, hogy önök miként gazdagodnak meg, ha engem hagytak volna megélni tisztességesen, anélkül hogy csalnom kellene. Nem arról a tisztességről beszélek, amit a miniszterelnökünk annak hív, az egy másik vallásból meríthette. Én a református Károli-Bibliából kiolvashatóra gondolok, és abban a hazugságnak nincsenek alternatívái. Én a négy gyermekem miatt kelek harcra azért a demokráciáért, ahol mindenkire egyforma törvények vonatkoznak, ahol az ősök tisztelete és a haza szeretete a vezérfonál. Tudom jól, hogy az emberek tudata azt veri vissza, amivel besugározzák, és az én gyermekeim sem kivételek, önök pedig minden rendelkezésükre álló módon azt próbálják besugározni, hogy ideológiák mentén küzdenek és szakítják a nemzetet ketté jobb- és baloldalra. De a valóság az, hogy mindkét csapat egy arc nélküli pénzoligarcha kezéből eszik és teszi tönkre az országot. A médiát szinte teljesen hatalmuk alatt őrzik, szó sincs szólásszabadságról. Álló viták, jól megfizetett manipulátorok, igénytelen műsorok.

Most mondhatják, hogy savanyú a szőlő. De ez nem igaz. Így ötven felé minden gondolkodó ember a bőrén érzi, hogy mindenki a saját életének kovácsa, és igazán értékes dolgot pénzen nem lehet venni; és lehet, hogy a sorsunk más kezében van, de a jellemünk a magunkéban, és nem tudjuk kikerülni azokat a döntéseket, amelyekkel vállalnunk kell önmagunk. Azt tanítom a fiaimnak, hogy kétféle döntés van: egy erkölcsi és egy racionális – de az erkölcsinek mindig erősebbnek kell lennie. Az én szememben az erkölcsi kérdésen önök 386-an mind elbuktak. A parlament egyik fele már a kettős állampolgárság szavazásán elbukott, de sajnos a másik fele is kimutatta foga fehérjét, amikor a saját javadalmazásukról szavaztak. De említhetném a lisszaboni szerződés tárgyalás nélküli megszavazását is. Sajnos a jóhiszeműek is sodródnak az árral, a mocsárral.

A legutóbbi büntetést azért kaptam, mert bár be volt ragasztva a négyszáz forintos bélyeg a kisegítő kislány alkalmi könyvébe, a dátum még nem volt beírva, amikor az ellenőrök megérkeztek. A büntetés ezerszeres pénzbüntetés, azaz négyszázezer forint, plusz tizenkét napra bezárják az üzletem. Rendben. De ha demokrácia van, hadd kérdezzem meg, mennyi büntetést kapnak önök, amikor pl. Szekeres Imre picsa részegen tart előadást NATO-tisztek előtt, vagy a másik jellem kedvencem, Herényi úr egyik nap a politikai elitet marasztalja el, amiért idáig jutottunk, majd a rákövetkező nap másfélmilliós nyugdíjat adna a volt miniszterelnököknek.

Véletlenül se gondolják, hogy indulatból írom soraim. Évek óta követem a médiában folytatott csatározásaikat. Eleinte jobboldali drukkerként izgalmasnak találtam, később ártalmasnak, most pedig szánalmasnak, ahogy még a szavak értelmét is megpróbálják átformálni hatalmuk megtartásáért.

Jellemző volt a grúz helyzet alatt tanúsított magatartásuk: a miniszterelnök lapított, Orbán Viktor felháborodott, közben pedig Magyarországon a szabolcsi alma kilójáért 15 forintot akart adni egy külföldi felvásárló – még a fák is sírtak ezen a megalázó áron. Ebben a kérdésben viszont kéz a kézben hallgatott a jobb- és baloldali vezetés. Mit kellett volna tenni?! El tudtam volna képzelni például, hogy Orbán Viktor felháborodik, és akciót indít: felkéri a követőit, fogyasszanak magyar almát, minden gyermek iskolatáskájában legyen egy magyar alma, minden edzésre igyekvőjében úgyszintén. A miniszterelnök pedig azonnal berendeli az áruházláncok vezetőit, és megmondja nekik, hogy ha nem forgalmazzák a magyar termékeket, bojkottra szólítja fel az embereket, és rájuk marad a silány külföldi áru. Nálam ez lenne az, amiért képviselők ülnek a parlamentben, és az összetartozást az összetartás erősíti egy ilyen nemzeti ügyben, mint a vidék megmentése. Ehelyett mit látunk mi kisemberek a parlamentben: önök látszólag vérre menő vitákat folytatnak azon, hogy ki kit hallgat le, mi alkotmányellenes és mi nem, majd a folyosón kedélyesen összemosolyognak (l. Zuschlag és Szijjártó úr vicceskedését). Dohányoznak a tilos helyen, megeszik az ötszáz forintos háromfogásos menüt, akinek még kedve van, az visszaül egy kicsit emészteni és egymáson röhögcsélni a padsorokba, és mindeközben az ország szekere egyre mélyebbre süllyed a sárba. Hát ezért küldtük oda önöket?!

Ki képvisel engem, kisvállalkozót és a problémáimat? Én a saját környezetemben tucatnyi szabályt meg tudnék változtatni, amitől nem rosszabb lenne a fagylaltom, hanem jobb, hiszen több időm maradna arra, ami a feladatom, és ha a könyvelést is megkönnyítenék, több pénzt tudnék befizetni a közösbe. De ne várják el senkitől, hogy befizet minden önök által jóváhagyott sarcot, utána pedig enni ad a gyermekének - hisz lenne olyan nap, amikor nem ennénk! Mindenki fordítva csinálja: előbb a megélhetését rendezi, és csak a maradékot fizeti a közösbe. Szerencsés kisvállalkozó az, akinek mind a kettő sikerül. Higgyék el, van akinek önöknél is fontosabb a vállalkozások kifehérítése: nekünk, vállalkozóknak! Mi sem arra szeretnénk tanítani gyermekeinket, hogy kinek kell számlát adni és kinek nem, kitől kell kérni és kitől nem. Szeretnénk nyugodtan dolgozni. De ahogy látom, önöknél, értelmiségieknél is áll ez a probléma: négy ügyvéddel volt dolgom – egy sem adott számlát. Vagy említsük az önök számla nélkül, bemondásra felvett költségtérítéseiket. Milyen erkölcsi alapon küldik ránk az ellenőröket, kommandókat, akik rendszerint úgy beszélnek velünk, mint bűnözőkkel??!!!

De nem lennék igazságos, ha nem köszönném meg önöknek, amit önöknek köszönhetek, mégpedig azt hogy újra olvasok és szeretteimet is próbálom rávenni. Történt hogy néhány éve belenéztem egy Mónika Show c. tévéműsorba. Arról volt szó benne, hogy egy nagy darab ember azért csalja meg a feleségét, mert az nem akar vele anális szexet folytatni. A műsor háziasszonya próbálta összehozni a párt, hogy megoldást találjanak. Kora délután nézte ezt az egész családom – akkor még nehezen fogtam fel, mit neveznek agymosásnak. Azt gondoltam, mindig is voltak primitív emberek, akik néhány ezer forintért szívesen tárják fel akár magánszférájukat is a közvélemény előtt. De az, hogy ilyen és ehhez hasonló műsorok éveken át mehetnek egy keresztény Magyarországban, túlmutat ezen. De igyekeznek önök direktben is sokat szerepelni a médiában – politikai műsorok garmadájában, hogy egy pillanatra se felejtsük el, hogy a közélet Önökről szól, sajnos! Hogy mit szeretnék látni? Ha lehet, klasszikusokat. Akár színdarab formájában. Amerikai hősök helyett magyar hősökről forgatott filmeket. Vagy mitől félnek, hogy az igényesebb kultúrán felnövő generációnak a hazugság szót már nem lehetne többféleképpen definiálni? Vagy a szabadságot liberalizmussal helyettesítve nehezebb lenne eljuttatni gyermekeink kezébe a könnyű drogot? A közkatonaságot oly büszkén megszüntették: miért is baj az, ha egy fiatal kap egy fegyveres kiképzést, és életében egyszer esküt tehet a hazájára? (A nagybetűs élet előtt egy kicsit fegyelemre neveli egy szervezet.) Szerintem senki nem vágyja vissza azt a fajta sorkatonaságot, ami volt, de egy hat hónapos kiképzés csak jót tenne, és a munkanélküliség problémáját is enyhítené.

Ha mindezeket a dolgokat sorba teszi, az egyszerű ember is ráébred arra, hogy nem véletlen folyamatokról van szó, és önök 386-an olyasvalamihez asszisztálnak, ami nem jó a nemzetnek, és nincs joguk ott ülni, ahol azoknak kellene lenniük, akiknek a nemzet többségének érdekeit kell képviselniük.

Hát ezért csapódok, ha befogadnak, a „csőcselékhez", és leszek minden erőmmel azon, hogy önök távozzanak el onnan, ahol most vannak, és számoljanak el a tetteikkel.

Tisztelettel:
Kármán Tibor
Édes Velence cukrászda

barikád.hu