Jobb oldal

Népszava – tombol a kampány


Nincs remény – ez derül ki a kormánylap mai vezércikkéből. Kérdés, vajon képes lesz-e a magyar állampolgárok gyomra elviselni a fekete tényt: a kormányerők minden gondolatfutama hazugság, és az is marad a választásokig biztosan. Borzasztó helyzet, és az benne a legborzasztóbb, hogy hihetetlen. Pedig így van.

Ezzel kezdődik a Népszava mai vezércikke:

„Szégyelli az ember önmagát ismételni, de más lehetőség nincs: bármerre tekintsünk is Európa politikai térképén, jószerivel egyetlen kormánynak sincs ilyen gonosz, könyörtelen ellenzéke, mint amilyennel immár megszakítás nélkül hét éve a magyar balliberális kabineteknek kellett szembenézniük. Normális országban egy választási hadjárat néhány hónapig tart, utána viszonylagos csillapodás, nyugalom következik, amit azonban a Fidesz 2002-es keserű veresége óta soha nem volt hajlandó megadni.”

A cím: Hadiállapot. A szerző Várkonyi Tibor, a régi harcos publicista, akit egyébként Antall József kormánya külszolgálatra is érdemesített. (Miután hazatért Franciaországból, nem győzte simfölni az Antallékat.)

Hogy a Népszava meghamisítja a valóságot, az már nem is hír. Viszont a múlt sérthetetlenségére kényesen ügyelünk, ezért (sokadszor) ismételjük meg a TÉNYt:

Minden ellenkező híreszteléssel szemben – és ez a történelmi bűne néki! – Gyurcsány Ferenc mérgezte meg a magyar közéletet, mégpedig szándékosan, tudva és akarva.

Ezért nincs és nem is lehet Gyurcsány számára felmentés. Ugyanolyan bűnöző ő, mint (mutatis mutandis) az antiszemitizmus gerjesztői.

Tehát:



Amikor 2002-ben a győztes választások után Gyurcsány Ferenc kommunikációs tanácsadó elköszönt az újonnan kinevezett miniszterelnöktől, egy összefoglaló dokumentumot adott át neki, amelyben megfogalmazza a véleménye szerint követendő kormányzati elveket. A „papír” egyes részleteit Debreczeni József életrajzi könyve ismerteti. A szerző állítása szerint a dokumentumot Gyurcsány bocsátotta rendelkezésére – feltételezhetjük, azzal a szándékkal, hogy megjelenjen.

Gyurcsány Ferenc kiemelten fontos gondolatnak tartja az általunk kommunikációs háborúnak nevezett jelenség kormánypolitikaként történő kifejtését. Figyelemreméltó gondolat, hogy a technokratikus, igazgatás-központú politizálás alkalmatlan eszköz a Medgyessy-kormány céljainak az elérésében.

„A magyarországi társadalmi-politikai helyzet radikális változáson megy keresztül. A hatalmát elvesztett jobboldal folyamatos, nyílt politikai küzdelemre készül. A technokratikus, igazgatás-központú politizálás alkalmatlan eszköz a Medgyessy-kormány céljainak megvalósítására, a kormányzás társadalmi bázisának kiszélesítésére. A kormányzás négyéves politikai harccá fog válni. A sikerhez a politikai harcnak mint létformának az elfogadása és alkalmazása, továbbá világos politikai filozófia és stratégia, valamint alkalmas végrehajtó és együttműködő szervezetek kellenek.”

Lássuk tehát, melyek lennének az elérendő célok.

„A Medgyessy-kormány politikai kormányzást valósít meg. A politikai kormányzás célja: a kormányt adó pártok politikai világképének, víziójának képviselete és az e keretek között megfogalmazott kormányprogram végrehajtása. A kormánypártok mögött álló társadalmi bázis érdekeinek képviselete… a kormány ellenzékét alkotó erők gyengítése.

A politikai kormányzás bevallottan értékelvű kormányzás… Mivel a program végrehajtásának legfontosabb feltétele a kormányzati hatalom megtartása, ezért valamennyi kormányzati döntésnek a közvetlenül elérendő célon kívül arra is tekintettel kell lennie, hogy a szóban forgó döntés mennyiben segíti a kormányzati hatalom hosszú távú fenntartását.

A kormányzati hatalom megtartása a kormányzáshoz és egyéb célok megvalósításához a „sine qua non” feltétel és ezért önmagában a legfontosabb cél. Innen egyenes út vezet a már idézett megállapításhoz: a kormányzás a következő választási kampány része.

„A kormányzás tehát a következő választási kampány része. Ennek megfelelően, legalább részben érvényes rá a választási kampányok több jellemzője. A választás az emberek fejében, lelkében dől el. A vélemények, a hitek, a meggyőződések, a félelmek, felülírják a tényeket. Az győz, aki kezdeményez. A kezdeményezés döntően kommunikációs természetű. A politikai akciók döntő hányada nem tárgyiasuló intézkedés, hanem szimbolikus cselekvés. A kormányzás és a kampány – alapvetően – nem konkrét intézkedésekről, hanem az azok által hitelesített világképről, társadalomfilozófiáról szól. Ebből következően előrébb való az átfogó világkép, mint az egyedi problémamegoldás.



Gyurcsány Ferenc 2001-2002-es „munkálkodás miatt – és óta – élünk abban, amiben.

Gondoljunk a kötélügyre (amiről Gyurcsány cinikusan be is vallotta Debreczeni Józsefnek, hogy szándékosan kitalált hamisítás); vagy gondoljunk az őszödi beszédre:

„végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet”.

Végighazudják a következőt is. És ebben tettestársuk a magyar sajtó söpredéke.

(Nagy idézetünk Csorba József-Fricz Tamás-Szentpály-Juhász Miklós: Társutasok az őszödi úton című tényfeltáró kötetéből van, a vastag betűs belső idézetek Debreczeni József: Az új miniszterelnök című kötetéből.)