Jobb oldal

Bolgár György végre beismerte!


A Népszava október 16-ai száma magyar sajtótörténet jeles darabja. Bolgár György: Gazemberek egy országban című írását archiválásra ajánljuk mindenkinek, akit érdekel, miként él és virul a mai Magyarországon a kommunista mentalitás. A választások közeledtével olvadoznak le a maszkok.

Mostanában már nem nagyon hallani, hogy a balliberális média 90:10 arányú fölényben van a jobboldalival szemben, annál inkább hallhatóak a baloldalhoz közeli sajtó jajkiáltásai.

Ezzel a felütéssel kezdi Bolgár György, akinek sokat kellene kutatnia a saját életművében ahhoz, hogy föllelje cikkét a balliberális média 90:10 arányú fölényéről. Ám ez szóra sem érdemes a továbbiakhoz képest.

Az aljas szoci gengsztereknek bizonyára ezzel a manőverrel is sötét, egyelőre átláthatatlan céljai vannak, írja, a magyar baloldali hatalomgyakorlók demokratikus puhaságával indokolva meg a szörnyű tényt: a helyzet azonban néhány hónappal a választások előtt mégis az, hogy a magyar médiában egyértelmű jobboldali fölény van.

Bolgár a továbbiakban azt fejtegeti, hogy A) a baloldali kormányzat és az MSZP hibája a jobboldali média megerősödése; B) ráadásul – akárhogy nézzük, a jobboldali média felfutása csakis a jobboldalt támogató nagytőkések jelentős befektetésével volt elképzelhető, nem lett volna hozzá elég a mindennapos gyalázkodás, mocskolódás, az emberekben lévő (például cigányellenes) előítéletek, indulatok szisztematikus gerjesztése, akármennyire népszerű is ez bizonyos körökben; s végeredményben C) a lappiacon is folyamatos a nyomulás. A Magyar Hírlapból uszító, szélsőjobboldali újságot kreáltak, és a folyamatos előretörés legújabb példája, hogy pillanatokon belül új hetilap indul, a hírek szerint fideszes alapítványi támogatással, Csoóri szellemi vezérletével. Az internetes piacról már ne is beszéljünk, ott már a kezdetektől a jobboldalé a vezető szerep.

Summázat, Bolgár szerint:

Az utolsó pillanatban vagyunk. Nem azért, mert lehet, hogy néhány hónap múlva a Fidesz kétharmados többséggel átveszi a hatalmat, hanem azért, mert stabil támasz híján a baloldali média nemhogy szép nem lehet, de okos sem, még ha kisebb csoda folytán baloldali kormányzat maradna is hatalmon. Márpedig média nélkül lehetetlen a baloldali és liberális gondolatok ébrentartása, megvitatása, alakítása, fejlődése, a társadalom egészséges szellemi élete.

A teljes szöveghez linket kínálunk Olvasónknak itt lent, s – mint említettük – tanácsoljuk is, hogy mentse el magának, mert ennél fényesebb bizonyíték nem kell.

Az apró fillentésekkel, csúsztatásokkal, elhallgatásokkal és ferdítésekkel nem foglalkozunk (pl. hogy nincs baloldali magántőke meg állami pénz a kormánypárti médiában stb.). A lényegre összpontosítunk, a fényes bizonyítékra:

Több kardinális beismerést is papírra vetett a balliberális média üdvöskéje. S mert baloldali lapban jajkiáltott, nyugodtan leszögezhetjük: a baloldali sajtó nevében szólalt fel.

Ezek után lássuk a beismeréseket

1. A balmédia nem életképes politikai támogatás nélkül. Kormányzati (s időnként rendőri) fellépést követelnek a mérvadók, a tekintélyes közírók, a megfellebbezhetetlen ítélkezők, akik már előre nyüszítenek a közpénzből esetleges kormányváltás után tovább nem zubogó támogatásért.

Megjegyzés: Bencsik Andrást igazolta az élet. Emlékeznek még, 1994-ben, amikor bezárta a Pesti Hírlapot, micsoda egyöntetű kioktatást kapott, hogy „a piac ítélkezett”? S ugyanezt megkapta az Új Magyarország is s még néhány (tőkeszegény) jobbos kezdeményezés, a bukásakor.

2. A cikkben Bolgár sem vitatja, hogy a jobboldal erős többségben van momentán a társadalomban. Most persze nem jut eszébe a „piac ítélete”, most a jobboldalt támogató nagytőkéseket látja a sajtópiaci viszonyok megváltozása mögött.

És itt a pillanat, hogy szóvá tegyük a velünk élő kommunizmust. A kommunista világlátás az, amelyik egyfelől vakon hisz a saját tévedhetetlen világértelmezésében, ha viszont „ők” kerülnek többségbe, azt valami rendellenes állapotnak fogja föl.

S ha tényleg jobboldali nagytőkések csinálják a jobbos sajtót? Akkor mi van, Bolgár elvtárs? Már megint a Rákosi elvtárs hiányzik? Az ő idejében bezzeg ilyen nem fordulhatott volna elő, ugye…

3. A végső konklúzió – nos, az a telivér kommunista magatartás: Az utolsó pillanatban vagyunk. – Te jó ég! Mi lesz itt? Háború? Földindulás?

Akit azzal ver a sorsa, hogy naponta végigolvassa a balos „pártsajtót”, az a Gyurcsány-kormány lemondása óta pontosan érzékeli, hogy napról napra olvad le a demokrata álarc erről a kommunista társaságról, amelyik most azon siránkozik, hogy elveszítette a médián keresztül gyakorolható befolyását a közgondolkodásra.

Hogy messzire ne menjünk, Bolgár György már évek óta nem írt egyetlen említésre méltó passzust sem a magyar gazdaság vagy társadalom valóságos problémáiról, kizárólag az MSZP–SZDSZ hatalmon maradásáért agitál.

Aki esetleg ki akarja választani a mai magyar sajtóban a kommunistákat, annak egyszerű próbát ajánlhatunk: akik megvédték Gyurcsány őszödi beszédét, helyeselték utána a kormányon maradását, valamint helyeselték az október 23-ai szemkilövéseket – nos, ők azok.

A kommunista öntudat

Hogy önértékelésük a régi, miszerint ők az „élcsapat”, az két momentumból véresen komoly kicsengéssel üzen.

Egyfelől Bolgár leszögezi: Márpedig média nélkül (azaz őnélkülük, Bolgár elvtársék nélkül) lehetetlen a baloldali és liberális gondolatok ébrentartása, megvitatása, alakítása, fejlődése, a társadalom egészséges szellemi élete.

Tehát Bolgár és elvtársai egészségesek, a többiek betegek. Ismerjük ezt a nézetrendszert. Felsőbbrendűségi tudatnak hívják. A felsőbbrendűek egészségesek, a többi beteg. Bizony, a Lenintől Hitlerig terjedő pusztító öntudat tárulkozik elénk. Ismerősök ők, akik tűzre vetik, ami avítt, és megalkotják az új, tökéletes kort. Százmilliónál jóval több halott szegélyezi ezt a szellemi utat.

A másik momentum szintén ijesztő. A jobboldali média felfutása csakis a jobboldalt támogató nagytőkések jelentős befektetésével volt elképzelhető, nem lett volna hozzá elég a mindennapos gyalázkodás, mocskolódás, az emberekben lévő (például cigányellenes) előítéletek, indulatok szisztematikus gerjesztése, akármennyire népszerű is ez bizonyos körökben.

Ez bizony implicite azt jelenti, hogy a jobboldali sajtóban jelen lévő nagytőke rasszista. Gondolom, valami kódolt antiszemitizmust is felismerni vél Bolgár, elvégre neki ehhez van szeme. Szép illusztráció a kommunista barát-ellenség gondolkodásmódra. Aki nincs velünk, nyilván antiszemita, fasiszta állat, miatta beteg Magyarország.

Mi lesz, ha megint lövetnek?

Akit azzal ver a sorsa, hogy naponta végigolvassa a balos „pártsajtót”, az a mind nyilvánvalóbb össznépi elutasítottságot immár a bőrén érző kormánypárti sajtóban egyre zaklatottabb idegességet észlel. Félelmük a demokratikus választásoktól hétről hétre erősödik. És ami ijesztő: ez a kommunista lelkület végeredményben arra trenírozza önmagát, hogy jobb volna, ha elmaradnának a jövő évi választások.

Ha valamely „véletlen” folytán úgy alakulna a 2010-es esztendő, hogy nem lehetne választást tartani, ezek a vöröshasú sajtópiranhák őszinte örömmel üdvözölnék és támogatnák a szerencsés fordulatot.








Az aljas szoci gengsztereknek bizonyára ezzel a manőverrel is sötét céljai vannak"
Gazemberek egy országban

Mostanában már nem nagyon hallani, hogy a balliberális média 90:10 arányú fölényben van a jobboldalival szemben, annál inkább hallhatóak a baloldalhoz közeli sajtó jajkiáltásai. A helyzet valóban óriásit változott a baloldali kormányzás hét és fél éve alatt. A gazember és tolvaj szocialisták erejüket és hatalmukat kihasználva elérték, hogy az ellenzék befolyása a sokszorosára növekedjék a nyilvánosságban, a kormánypártokat elvtelenül kiszolgáló orgánumok pedig fokozatosan, de gyorsan teret veszítsenek. Az aljas szoci gengsztereknek bizonyára ezzel a manőverrel is sötét, egyelőre átláthatatlan céljai vannak, a helyzet azonban néhány hónappal a választások előtt mégis az, hogy a magyar médiában egyértelmű jobboldali fölény van.
Lehetne ezt akár normálisnak is tekinteni, elvégre a közvélemény-kutatások is már régóta azt jelzik, hogy a magyar társadalom jobbra húz. Hogy azért-e, mert a jobboldal hangja látványosan fölerősödött, és így eredményesebben tudta meggyőzni a választópolgárokat, vagy épp fordítva, azért erősödhetett meg a jobbos média, mert megváltozott a közvélemény ország- és világszemlélete, ergo más tévéket, más rádiókat, más újságokat keresett magának, azt nem tudom. Mindenesetre fogadjuk el, hogy mindkét magyarázatban lehet valami. Azt azonban kötve hiszem, hogy a politikai inga kilengése a másik oldalra ilyen mértékben vinné el az olvasókat, nézőket is. Inkább arról van szó, hogy a balliberális oldal adottnak vette a nyolc-tíz évvel ezelőtti állapotokat, és úgy gondolta, hogy a fölény mennyiségi és minőségi értelemben is megvan, nincs vele semmi tennivaló, hagyjuk a többit a demokratikus és a piaci viszonyokra.

Ennek nyomán aztán a közszolgálati rádióban kitölthette hivatali idejét a politikailag végletesen elfogult elnök asszony, és az utána nagy nehezen megválasztott új elnökről (és rádiójáról) csak annyi biztos, hogy a szocialistákhoz nem áll közel. Ami – ne essék félreértés – nem baj, csupán jelzése annak, hogy milyen brutális kíméletlenséggel érvényesítették politikai érdekeiket a kormányon lévők, remélhetőleg példát adva ezzel is az utánuk jövőknek. A köztelevízióban például sikerült odáig eljutniuk, hogy már évek óta képtelenek elnököt választa(t)ni, az egy szál megmaradt vezetőt pedig annyira a markukban tartják, hogy nemrég megszüntette „az MSZP házimoziját” (egy jobbos hetilap szíves közlése), a szakmailag ugyan vitatható, viszont a kiegyensúlyozottságát évek óta kétségbeesetten bizonyítani kívánó reggeli műsort. Ugyancsak a szocialista terror évei alatt két velejéig jobboldali tévé is megjelent a színen, és ezzel sikerült totális defenzívába szorítani a baloldalt, amely az elektronikus médiában (mert a rádiózásban is hasonló a helyzet) teljesen átengedte a kezdeményező, hírcsináló szerepet az ellenzéknek. Ha igazak azok a feltételezések, hogy a Danubius és a Sláger rádió frekvenciáját megpályázók között valamilyen politikai háttéregyezség született, és az egyik rádió egy, a jobboldalhoz abszolút nyíltan kötődő céghez kerül, a másik pedig a baloldalhoz legföljebb igen lazán kapcsolódóhoz, akkor újabb példáját láthatjuk a brutális balos fölénynek.

Hová jutottunk? Oda, hogy egy ingyenesen terjesztett, óriási példányszámú újság címlapján azt hirdeti: „Kovács Ákos: Gazemberek!” Ebből az olvasó már sejtheti, kikről van szó, ismerve énekesünk politikai beállítottságát, de a képaláírásból még egyértelműbb, hiszen a zenész kifejtette, hogy olyan abnormális korban élünk, amikor egy ország vezetői tolvajok és gazemberek. Egy ország. Ügyes. Vajon melyik lehet az? Na ugye, megvan. El tudják önök képzelni, hogy a metróban terjesztett másik ingyenes újság címlapján valaki legazemberezze egy ország ellenzékének ilyen-olyan vezetőit? Ugye, nem? Mert az a másik hírújság tartja magát az el nem kötelezettséghez, a Helyi Téma viszont úgy férkőzött be a postaládákba, mint ártatlan, ma született helyi újság, hogy aztán harsogóan kormányellenes politikai lappá változzék. Mert ugyebár a lappiacon is folyamatos a nyomulás. A Magyar Hírlapból uszító, szélsőjobboldali újságot kreáltak, és a folyamatos előretörés legújabb példája, hogy pillanatokon belül új hetilap indul, a hírek szerint fideszes alapítványi támogatással, Csoóri szellemi vezérletével. Az internetes piacról már ne is beszéljünk, ott már a kezdetektől a jobboldalé a vezető szerep.

Rendben, ha van rá kereslet, miért ne? Bár a szélsőjobbos, újnyilas hőbörgésre már nem mondanám ugyanezt. A kérdésem csupán az: hogyan lehetséges, hogy hatalmi és nyilván megfelelő anyagi pozíciók birtokában is a balliberális oldal ennyire elhanyagolta saját szellemi hátterét? Naiv volt, amikor azt feltételezte, hogy a jobb minőségű, alaposabb, korrektebb, kiegyensúlyozottabb balliberális média stabilan megáll majd a lábán, ezért nem kell neki semmilyen segítség? Vagy ennél rosszabb történt, és mindenki, kormányban és az üzleti életben egyaránt csak a saját, rövid távú érdekeit nézte? Mert akárhogy nézzük, a jobboldali média felfutása csakis a jobboldalt támogató nagytőkések jelentős befektetésével volt elképzelhető, nem lett volna hozzá elég a mindennapos gyalázkodás, mocskolódás, az emberekben lévő (például cigányellenes) előítéletek, indulatok szisztematikus gerjesztése, akármennyire népszerű is ez bizonyos körökben. A baloldalon viszont ennek az anyagi közreműködésnek, szerepvállalásnak semmi nyoma, holott bizonyára vannak olyan milliárdosok, akik valamilyen részben a baloldali kormányzat jóindulatának is köszönhetik szerencséjüket.

Az utolsó pillanatban vagyunk. Nem azért, mert lehet, hogy néhány hónap múlva a Fidesz kétharmados többséggel átveszi a hatalmat, hanem azért, mert stabil támasz híján a baloldali média nemhogy szép nem lehet, de okos sem, még ha kisebb csoda folytán baloldali kormányzat maradna is hatalmon. Márpedig média nélkül lehetetlen a baloldali és liberális gondolatok ébrentartása, megvitatása, alakítása, fejlődése, a társadalom egészséges szellemi élete. Orbán Viktor tudta, hogy két vereség után mi kell a feltámadásához, a szocialisták és a liberálisok ellenben eddig mintha csak azt tudták volna, mi kell a lassú, fájdalmas, de biztos öngyilkossághoz. De a helyzet nemcsak azért veszélyes a baloldali média számára, mert pozíciói alaposan meggyengültek, hanem azért is, mert könnyen lehet, hogy az utolsó pillanatban esetleg megjelenő segélycsapatok ugyanazt várják el tőlük, mint a jobboldal vezérei: a feltétel nélküli, habzó szájú támogatást és a másik oldal gátlástalan szapulását. Elvégre ha ez bevált a Fidesznek, működhet itt is. Szeretném, ha nem ez lenne a megoldás.
Bolgár György