Jobb oldal

Nyiri János 2009. október 19. 08:37
Az MSZP-ből nem jöhet új baloldaliság


Tölgyessy Péter – akié az egyik józan hang a mai magyar közéletben – arról beszélt az Inforádiónak, hogy a Fidesznek volna oka félni a saját kétharmados győzelmétől, mert az totális felelősséget is jelent majd, továbbá hogy a bölcs Fidesznek új egyensúlyi állapotot kellene teremtenie a magyar közéletben, hogy befejeződjék végre a hideg polgárháború, s hogy megtalálhassa jövőjét a baloldal is.

Sok igazság is van ebben a gondolatmenetben, főleg azért, mert a 2010-es választás le fogja ugyan váltani többé-kevésbé az egész politikai elitet (többé az SZDSZ-t, az MDF-et és az MSZP-t, kevésbé a Fideszt), de az „új Magyarországot”, a dolgok állása szerint a Jobbik fogja képviselni, és – esetleges csodaszerű események folytán – talán az LMP.

Ámde.

Tölgyessy is (persze sokan megnevezték már) kimondja a lényeget: a most uralgó baloldal „mitológiájában mélyen benne van, hogy egyedül csak ők tudják vezetni az országot”.

Erről van szó. Ezért kommunisták ők. Ezt nem lehet elégszer elmondani, ezt kellene kiabálni az utcasarkokon a következő hónapokban, hogy megértse valahára mind a nyolcmillió választó: amíg ezek ott lehetnek bárhol, bármilyen szinten Magyarország irányításában, addig itt nem lesz kilábalás.

A tények ismeretében tovább kell mennünk annál, amit Tölgyessy Péter kimondott. A fiatal MSZP-sek is kommunisták!

Fiatalnak nevezem azokat a szocialistákat, akik – bizonyára életkoruk miatt – nem vettek részt az MSZMP (vagy elődjei) működésében. Azonban – tények bizonyítják!!! – tökéletesen belenőttek abba a politikai szubkultúrába, amelyik 1918 óta tenyészik Magyarországon, és amely rendre kígyóként leveti bőrét, s új kültakaróval tündököl, ám belülről ugyanaz a hatalomra éhes önző bűnbanda, amelyet Trockij Vörös Hadserege óta kénytelen hátán hordani a Föld.

Hogy miért mondhatjuk ezt?

Tessék elolvasni mondjuk Nyakó István (szül. 1968), Török Zsolt (1971), Ujhelyi István (1975), Varga László (a Societas elnöke, 1979), Mesterházy Attila (1974), Arató Gergely (1968) megszólalásait, különösen a politikaiakat. Vagy meg lehet nézni a Horváth Csaba (1969) és Hagyó Miklós (1967) tevékeny részvételével lezajlott pusztulást a főváros rájuk bízott szegmenseiben.

Miből kellene azt gondolnunk, hogy ezek nem gázolnának térdig vérben, ha a nemzetközi helyzet lehetővé tenné? Nyakó István vagy visszamenőleg a „kis” Gál (hogy ki ne felejtsük, ő 1973-ban született) arroganciája, felsőbbrendűség-tudata messze lepipálná bármelyik SS-tiszt önbizalmát.

Az MSZP az elmúlt húsz évben kinevelt egy nemzedéket, amelyik Szamuely Tiborék szerves folytatása – csak éppen nem állt (eddig) módjukban lövetni, akasztatni. Egyébként ismerünk olyan szocialistát, aki büszke rá, hogy volt a családban 1919-es vörös terrorlegény.

Tölgyessynek van igazsága abban, hogy egy jövendő, boldogabb Magyarországban, amelyben a politika nem terjeszkedik túl a saját hatáskörén, kellene egy felelős, európai baloldal.

De az nem jöhet az MSZP-ből, egészen egyszerűen azért, mert nincsen benne.

S búcsúképpen még egy alak: Zuschlag János, született 1977-ben. Ő az igazi, az emblematikus ifjú szocialista.