Morvai Krisztina karácsonyi gondolatai
2008-12-22 10:46 barikád.hu
Magyarország a Magyaroké! Ez az a jelszó, amely a legtömörebben fogalmazza meg a nemzeti radikalizmus és egyben a Jobbik értékrendjét és programját.
De mi köze ennek a jelszónak és ennek az értékrendnek ahhoz, hogy mit teszünk idén a Karácsonyfa alá kislányunknak, szüleinknek vagy a szomszéd Géza bácsinak?
Az összefüggés egyszerű, s mégis meglepően kevesen látják át: magyar emberként magyar vállalkozóktól, magyar gazdáktól, magyar árut kell vásárolnunk, mert - egyelőre - leginkább ezzel tudjuk fellendíteni a hazai gazdaságot, s támogatni honfitársainkat. A Karácsony jó alkalom arra, hogy tudatosan átgondoljuk, s ténylegesen meg is változtassuk vásárlási szokásainkat s elkezdjünk örülni annak, hogy végre van egy kis választási szabadságunk: a pénzünkkel szavazhatunk a külföldi nagytőke helyett a magyar kis és középvállalkozókra, a magyar parasztemberekre.
Jól emlékszem arra a napra, amikor egyszercsak végre eljött számomra a megvilágosulás s feltettem magamnak a kérdést: miért költöm a pénzemet magyar helyett külföldi árura, miért támogatom a multikat, a külföldieket, ahelyett, hogy az egyre nyomorúságosabb helyzetben lévő magyar termelőket, iparosokat, gazdákat, kereskedőket és családjaikat, valamint – a munkahelyek fennmaradása által – dolgozóikat és az ő családjukat támogatnám?
Előttem van a jelenet, hadd osszam meg Önökkel. Kórházi tartózkodásom utolsó napja volt, mégpedig egy olyan kórházban, ahol az orvosok és az ápolók nem fogadtak el pénzt a betegektől. Hálámat ajándékokkal akartam kifejezni. Kiszöktem egy édesség-ital és ajándékboltba, kezemben a listával, hogy kinek milyen értékben szeretnék vásárolni. Az üzlet szerencsére nem valamiféle külföldi cég tulajdona volt, hanem magyar családi vállalkozás. Idáig rendben is volt a dolog. A problémák ott kezdődtek, amikor a (férfi) főorvosoknak ösztönösen egy-egy márkás skót whisky-t kértem, a női orvosoknak Martinit, Baily’s-t vagy valami hasonló külföldi kontyalávalót, a nővérkéknek pedig egy-egy doboz Merci bonbont. Közel egy órába telt, mire szegény eladónő az utolsó díszcsomagoláson is elrendezte a masnit és a 10-12 ajándékot két nagyobb szatyorba helyezte. Ha hiszik, ha nem, ebben a pillanatban ért el a megvilágosodás nagy pillanata. „Bocsánatot kérek, de szeretném, ha az egészet előlről kezdenénk” – mondtam az eladónak, aki döbbent arckifejezéssel mérte fel a menekülési útvonalakat, mert meggyőződése lehetett, hogy megbolondultam, s esetleg benne is kárt teszek. Látta rajtam a kőkemény elszántságot.
„Felejtsük el az összes külföldi italt, és nézzük meg, milyen magyar boraik vannak”- mondtam szenvedélyes lelkesedéssel, abban a meggyőződésben, hogy most mérem az első csapást a globalizmusra és nyújtom a magam első mentőővét a magyar gazdaságnak. (Ezt viccnek szántam, de ha sok százezren elkezdenénk ugyanígy tenni, s „magyarul” vásárolni, akkor valóban érzékelhető és komoly lenne a hatás, amellett hogy a mi közérzetünk is jobb lenne, mert éreznénk, hogy hatni tudunk a magyarországi folyamatokra.) Nos, kiderült, amit persze sejtettem, hogy vannak nagyon komoly és értékes magyar borok, amelyek bőven felérnek egy whisky-vel vagy más szokványos külföldi itallal. Kedvenc pincészetemtől, a szekszárdi Takler-től is sikerült úgy válogatni, hogy a kétezer forintostól a tízezer forint feletti értékűig szinte mindenkinek tudtam bort ajándékozni. Lecseréltem a Merciket is, magyar csokoládéra. „Olyan már nem is létezik” – gondolhatja most a kedves Magunkfajta olvasó. Valóban, a hagyományos magyar cukor és csokoládégyárak túlnyomó többsége ugyanúgy külföldi kézre került, mint az egész ország…
(Hogy volt az a régi sláger: „mondd, miért hagytuk, hogy így legyen?” De ugye most már ki merjük mondani, hogy Magyarország a Magyaroké, és minden Magunkfajta a Jobbikra fog szavazni, legközelebb januárban a kilencedik kerületben, Szegedi Csanádra…)
Szóval valóban szinte kivétel nélkül minden ilyen gyár (is) külföldi kézen van szégyenünkre és szomorúságunkra. De eszembe jutott akkor és ott a mentő ötlet. Beugrott, hogy nemrégiben Szerencsen jártam előadást tartani, ahol megismerkedtem egy bátor magyar családdal, akik öntudatos magyarként és tősgyökeres szerencsiként nem tudták szó nélkül hagyni, hogy a legendás Szerencsi Csokoládégyár külföldieké lesz. Korunk szabadságharcosaiként létrehoztak egy családi vállalkozást, a Szerencsi Bonbon Kft-t, ahová „kimentettek” néhány hagyományos szerencsi terméket, mint például korosztályom gyerekkorának egyik kedvencét, a Melódia csokoládét. A Merci helyett tehát tíz-tíz darab Melódia került a díszcsomagolásba a nővérkéknek.
Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy a kis magyar üzletben kevés vásárló volt (már amennyiben ez szerencsének mondható), ugyanis az ország apraja-nagyja a Tesco-ban, az Auchan-ban, az Aldiban és a többi külföldinél tologatja a kosarát, hogy aztán ők kitologassák kosaraikban országunkból a profitot, mi pedig addig tologassunk ki magunkkal, amíg a gyerekeinknek már nem lesz hazája…
Szóval, a kis magyar üzletben kevesen voltak, így aztán senki nem vert meg, mégcsak nem is üvöltözött velem, amiért megvilágosodásom kapcsán feltartottam a sort. Amikor kiléptem az üzletből, valami egészen valószínűtlen jó érzés volt a szívemben, úgy éreztem, hogy ez a „magyar üzletben magyar árut” vásárlás nagyon fontos „hazafias”, azaz „honleányi” cselekedet volt. Így aztán szokásommá vált és ezt a szokást szívből ajánlom minden kedves Magunkfajtának.
Aki - hozzám hasonlóan - utolsó percekre hagyja a karácsonyi vásárlást, már ki is próbálhatja, hogy tudatosan magyar kereskedőtől, magyar árut vesz, s ezzel nemcsak a megajándékozottnak, hanem a magyar vállalkozónak is jót tesz. Szívből ajánlom a multi bevásárlóközpontok helyett a karácsonyi piac-szerű kirakodó-vásárokat, ahol nagyon szép ajándéktárgyak kaphatók, s a szaloncukortól a csomagolópapírig mindent be lehet szerezni itt is, nemcsak a hatalmas külföldi üzletekben. Én a hétvégén a budapesti Batthyány téri karácsonyi kirakodóvásáron voltam, sajnos szinte vásárló-társak nélkül, csak a gyerekeimmel. Nagyon rövid idő alatt nagyon sok mindent meg tudtam venni, lökdösődés, sorbanállás és bosszankodás nélkül. S közben beszélgetni is tudtam a (magyar) vállalkozókkal, kereskedőkkel, akik egyébként egészen szerda délig hívják és várják a vásárlókat. Hasonló kirakodóvásár minden nagyobb településen van, ahogy vannak (egyelőre még, s hassunk oda, hogy maradjanak is) kisebb, magyar tulajdonú üzletek. Kérem Önöket, hogy ezekbe térjünk be, s itt vegyük meg a Karácsonyfa alá, a Karácsonyfára, illetve a Karácsonyi asztalra valókat. Ha könyvet szeretnénk vásárolni, tudatosan kerüljük el azt a bizonyos két vagy három hatalmas könyv-kereskedő láncot, amelyik megfojtja, tönkreteszi a kicsiket, azaz munkanélkülieket csinál a magyar könyv-kiskereskedőkből. Válasszuk helyettük a magyar kisvállalkozók sokkal hangulatosabb üzleteit, ismerkedjünk össze a tulajdonossal vagy eladóval, s térjünk vissza oda a jövő évben is. Én a minap egy egészen apró, de nagyon hangulatos kis könyvesboltba tévedtem be Budapesten a Mester utca-Tinódi utca sarkánál, s azóta is csak ámulok, hogy milyen hatalmas a választék és milyen kényelmesen, jó hangulatban lehet ott nézelődni és vásárolni. Igenis maradtak még ilyen üzletek, szerte az országban, s a mi felelősségünk, hogy meg is maradjanak. (Alapvetően két dolgot tehetünk értük. Az egyik, hogy választópolgárként olyan erőt juttatunk a hatalomba, amely vallja és hírdeti, hogy Magyarország a Magyaroké, s ennek keretében a külföldiek helyett a magyar vállalkozók, magyar gazdák, magyar munkavállalók érdekeit védi. A másik, hogy tudatosan náluk, azaz a magyar kis és középvállalkozóknál vásárolunk s az ő termékeiket vesszük meg.)
Helyes és fontos, hogy ajándékaink „tartalmukat tekintve” is magyarok legyenek. Ezért ajánlottam már a jó magyar borokat, amelyeket bátran ajándékozhatunk bárkinek, szinte bármely értékben – kivéve mondjuk óvódás unokaöccsünket akinek vegyünk inkább Melódia csokit, vagy magyar mesekönyvet, verseskötetet, fajátékot. De vásárolhatunk fiataloknak és érettebb korúaknak egyaránt magyar zenéket, esetleg nemzeti (radikális) rockot, például Hungarica, Ismerős Arcok, Kárpátia, Kormorán vagy Szkitia CD-t.
A Budapest, Móricz Zsigmond körtér 16. szám alatti Turul Márkaboltban a divatos nemzeti radikális ruhadaraboktól a kisebb, de egyedi és különleges kisebb ajándéktárgyakig sok minden kapható. Egy ilyen üzletben akár egyszerre minden szerettünknek megvehetjük az ajándékot.
Fontos, hogy a karácsonyi étkezéseinkhez se külföldieket, multikat gazdagítsunk a bevásárlásainkkal. Lehet, hogy kényelmesebb a hatalmas bevásárlóközpont, de hangulatosabb, jobb minőségű árut kínál, s helyesebb választás egy jó piac. Szidhatjuk az országromboló rablóbandát, amiért tönkreteszik a magyar mezőgazdaságot, de addig is, amíg leváltjuk és messzire kergetjük őket, vásároljunk magyar zöldséget, gyümölcsöt, húst és más élelmiszert a magyar gazdáktól, magyar vállalkozóktól. Ennek kapcsán hívom fel a budapestiek figyelmét, hogy megnyílt a Mórakert Termelői Értékesítő Szövetkezet kiváló magyar zöldséget és gyümölcsöt árusító gyönyörű üzlete, a József körút 14. szám alatt. Ha itt vásárolunk, a Szövetkezet céljait is támogatjuk, amelyet így foglalnak össze: „Alapvető célunk, hogy a családi gazdaságok piaci, értékesítési biztonságot nyerjenek. Így kívánjuk biztosítani a lakosság helybentartását és a családi egzisztenciák kiépülését.” (www.morakert.hu)
Természetesen nem a vásárlás a Karácsonyra való felkészülés legfontosabb része. De – bármilyen furcsán is hangzik talán – tehetjük a lelki, spirituális felkészülés részévé azáltal, hogy a szeretteink megajándékozása kapcsán arra is gondolunk, hogyan tudnánk szeretetünket még jobban és esetleg még „kézzelfoghatóbban” kifejezni a többi honfitársunk és Magyarország iránt is. Ennek fontos eleme, hogy ellenállunk a kísértésnek s nem vagyunk hajlandóak a fogyasztói társadalom reklámok és más manipulációk által kézivezérelt marionett-bábjaként viselkedni, hanem önállóan gondolkodó, döntéseket hozó felnőttek vagyunk. S ennek keretében például magyar árut vásárolunk, magyar emberektől, s ily módon hatunk oda, a magunk módján, a magunk eszközeivel, hogy Magyarország megmaradjon és a miénk maradjon. Mert nekünk, Magunkfajtáknak csak ez az egy Hazánk van. Isten óvja és vezesse Magyarországot, Isten Áldja Önöket! Szívből kívánok Áldott, Szép Karácsonyt, s szeretetben, derűben és szabadságban gazdag Új Esztendőt. Találkozunk a Barikádon 2009-ben! (természetesen, ahogy ugye mindenki pontosan tudja, a www.barikad.hu ra gondolok….)
Sok szeretettel
Morvai Krisztina
barikád.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése