Jobb oldal

Hogy mi van? Azazhogy mi nincs…


Magas helyen eldőlt, hogy a kormányfő talpához legközelebb lévők ezentúl azt kell bizonygassák, az ellenzékiek nem mondanak igazat. Dolgoznak is az ügyön, nyilván tisztes díjazás ellenében. A 168 Órában Bolgár György izzad ki magából hetente néhány leleplezést, „Hogy mi van?” címen.
A derék sajtóharcos kiválaszt egy-egy idézetet, természetesen sosem Gyurcsánytól vagy a kormányától, netán Lendvai Ildikótól, horribile dictu Bolgár Györgytől, hanem kizárólag egy jól körülhatárolható körtől, és azt ízekre szedi.

Az eljárással bizonyos értelemben teljesen egyetértünk. Mindennél fontosabb a szabatos gondolatfűzés, a tényszerű érvelés.

Apró malőr, hogy Bolgár György általában kétféle megnyilvánulásra csap le. Az egyik esetben a célszemély hirtelenében, például parlamenti riposztozás közben idéz fejből egy adatot pontatlanul – és Bolgár, néhány napi heves nyomozás után, kegyetlenül lerántja a leplet a gaz hazudozóról.

A másik, hogy idézetet emel ki egy hosszabb kontextusból – ő tudja, miért úgy, ahogy. És piszkosul bebizonyítja, hogy milyen hamisságot írt volt az adott médium.

Vegyük példának okáért a balsajtó mostani első számú kommunikációs hadicélját: be kell bizonyítani, hogy a mai magyar válság oka a világgazdaság válsága, a hazai problémák csak kisebb részben okozzák a bajokat, és a hazai problémákról sem a kormány tehet, hanem az ellenzék gátolja a kilábalást.

Bolgár György ennek jegyében tűzte tollára a minap Semjén Zsolt parlamenti villámválaszát Gyurcsány cirka 65 perces beszédjére. Azt mondta a Semjén, hogy a költségvetés két hét alatt omlott össze, és hogy valami 3 százalék növekedéssel lett tervezve, most meg a mínusz 3-nál (négynél? ötnél?) tartunk.

A ragyogó Bolgár jól kioktatja Semjént, hogy a költségvetés nem is 3 percenttel lett elfogadva, hanem mínusz 0,9-cel, és hogy a világ többi országában is lefelé módosították a közelmúltban a költségvetési számokat, és hogy szégyellje magát a Semjén.

Jó, szégyellje magát a Semjén.

Csak van ezzel az egésszel egy apró probléma.

Az apró probléma neve: lényeg.

Nevezetesen, hogy az intelligenciát másképpen lényeglátó képességnek is mondhatjuk.

Márpedig a lényeg az, hogy a költségvetés, ahogy Semjén is mondta az adott beszédrészletében, rossz. El lett rontva. Ha Bolgár a számokon akar lovagolni, megteheti, de a lényeg mégiscsak az, hogy a kormány háromszor alakította át még elfogadás előtt a saját maga bütykölte költségvetést – aztán tíz nappal a hatályba lépése után kiderítette (a kormány!), hogy módosítani kell.

Márpedig hatodik hete nem holmi mellékes kérdéseken rágódik a kormány, hanem igenis a lényegen, mert a költségvetés nem garantálja, hogy az ország működni fog idén decemberben is. Nem Semjén vizionál baromságot, ő egész egyszerűen néven nevezi, amit a kormány tesz.

Lehet tizedszázalékokon lovagolni, lehet szőrszálat hasogatni, lehet hivatkozni arra, hogy lám a lengyel, az ír, a hottentotta költségvetést is módosítják – de ideje volna észrevenni, hogy a Gyurcsány-kormány hibáiba mi döglünk bele. Kötve hiszem, hogy Izlandon értünk hullajtanak mostanság könnyeket, vagy hogy a német kancellár azzal vigasztalja magát, lám Budapesten is változtatni kellett a sarokszámokon.

Mert komplett idiotizmus, ha valaki a saját lángoló háza mellett azon révedezik, hogy sebaj, a hetedik szomszédban is leég a pajta.

Hogy mi van?

Az van, hogy aki ilyen sorozatot ír Magyarország mostani helyzetében, az éppen benzinnel locsolgatja az izzó eszterhéjat.

Nem az a kérdés, hogy mi van a 168 Órában, hanem hogy mi nincs.

Felelősségtudat az országért. Ez az írástudók árulása.