Jobb oldal

Bayer Zsolt: A jövőrablók
Álláspont

Talán sokaknak fel sem tűnt, amikor a múlt hét elején érkeztek a hírek a gyulai kolbász, a Pick s egyéb hungarikumok válságáról. S a válság oka természetesen a VÁLSÁG – s így szól a magyarázat: mivel a VÁLSÁG miatt nagyon kedvezőtlenül alakult a forint–euró-árfolyam, nagyon drága lett az importhús, ezért kerültek válságba a hungarikumok.

Amikor az ember végighallgat egy ilyen mondatot, azért csak megkérdezi magától, vajon miért importhúsból kell gyártani a Pick-szalámit meg a gyulai kolbászt, miközben a magyar sertéstartók tönkremennek. Vajon miért lehetséges keresztülautózni úgy Magyarországon, hogy az ember egyetlen tehenet sem lát? Hogyan lehetséges, hogy egy szabolcsi falu gyerekeinek az a legnagyobb élményük erdélyi testvérfalujukban, amikor este hazatér a tehéncsorda.

Hogyan lehetséges mindez? – teszi fel a kérdést az ember magában, s mindjárt azt is hozzáteszi, hogy akik ezt előidézték, azok bizony megérdemelnék a bitót.

S most itt vannak az újabb fejlemények! Hadd ne részletezzem – a lényeg roppant egyszerű és rettenetes: mostantól szigorított feltételek mellett, kevesebb és rövidebb ideig jár. Mármint a gyes és a gyed. Ez végül is megold egy másik gondot: hamarosan mindegy lesz, hogy van-e tehén a szabolcsi falvakban vagy akárhol. Nemsokára ugyanis nem lesz gyerek, aki majd Erdélyben csodálkozhatna rá legalább az esteli harangszóra hazaballagó csorda nyugalmára és bizonyosságára.

Igen, igen! Gyerek sem kell!

A gyerek nem elég rentábilis – márpedig mostanában nincsen fontosabb, mint a rentabilitás… Mostanában az a fontos, hogy a nők hamar-hamar visszamehessenek dolgozni. A gyereket meg várja a bölcsőde. Ami persze nincsen, csak ígéret van, hogy majd lesz. Na, erre az ígéretre kellene most szülniük a nőknek, akkor, amikor elveszik a szocpolt, a kamattámogatást, vagyis végképp elveszik a lakáshoz jutás lehetőségét, megint.

S most végül a gyesre és a gyedre is sor került. Mert a mi világunk a rentabilitás világa. Úgy is mondhatnánk persze, hogy a mi világunk a londoni szín… Hogyan is szól ott a tételmondat? "Majd az élet korlátozza önmagát." Ma már nincsen élet, ezért nem is hivatkozási alap. Van helyette a piac – állítólag az korlátozza önmagát. Most úgy, hogy gyerek nem kell többé. S hogyan búcsúzik Ádám? "Jerünk tehát, mit is nézzünk tovább / Hogyan silányul állattá az ember." S így folytatja: "Ismét csalódtam, azt hivém, elég / Ledönteni a múltnak rémeit, / S szabad versenyt szerezni az erőknek. / Kilöktem a gépből egy főcsavart, / Mely összetartá, a kegyeletet, / S pótolni elmulasztám más erősbbel. / Mi verseny ez, hol egyik kardosan / Áll a mezetlen ellennek szemében, / Mi függetlenség, száz hol éhezik, / Ha az egyes jármába nem hajol. / Kutyáknak harca ez egy konc felett."

Így… Ezért nincsen gyerek, ezért nincsen tehén, ezért nincsen gyulai. S megérdemelnék mind a bitót… Illetve? Illetve, hogyan is mondta Leonidász spártai király az áruló Ephialtesnak: "Te ott, Ephialtes, élj örökké!"

Igen. Éljenek inkább örökké. S nézzék végig, hogy miképpen kell mindent szétrombolni, amit hazugságból, önzésből, gazemberségből, lelketlenségből összehordtak. Nézzék, és őrüljenek bele a lelkiismeret-furdalásba majd. Ha van nekik olyasmi egyáltalán…

Ja! Majd elfelejtettem! Ez a londoni szín Az ember tragédiájában van. Egy Madách Imre nevű nyeszlett írta. Nem volt rentábilis… Leonidász pedig Xerxész ellen védte a hazát. Micsoda marhaság! Inkább importált volna olcsó húst… A húsról jut eszembe! Tudják, van abban Az ember tragédiájában egy másik szín is, az eszkimó szín. Abban meg írva vagyon, hogy túl sok az eszkimó, s túl kevés a fóka. Ez sincsen már messze ám! De élek a gyanúperrel, Madáchunk tévedett… Majdnem biztos vagyok benne, hogy mégsem eszkimóból van túl sok…
Bayer Zsolt