Jobb oldal

Családreform
Ugró Miklós
2009. május 26. 00:01


Magyar Nemzet
Nem kell oda szakértői kormány, ahol a parlamentben két és fél szakértői frakció ül. Márpedig a magyar törvényhozásba az MSZP, az SZDSZ és az MDF is csupa olyan képviselőt küldött, akik mindenhez csodamód értenek. Bajnainak még lila sejtelme sem volt saját programjáról, a frakciók már tudták, minden fejezete és minden pontja alkalmas a válság kezelésére, a nép boldogítására.

Hihetetlen hozzáértésüknek tegnap is fényes tanújelét adták, hiszen a Fidesz demagógjai hiába próbálták megtéveszteni őket, többséget szereztek a családtámogatások átalakításához, amit a populisták jellemző módon megszorításnak meg a családok megnyomorításának neveznek, ellentétben a hozzáértőkkel, akik pontosan tudják, ez nem más, mint reform. A reform pedig megfontolt szigorúság, olykor kegyetlenségnek ható racionalitás, nem olcsó, népszerűséget hajhászó politikai komédia, mint amit a Fidesz művel.

Csökken a gyes időtartama, szigorúbbak lesznek a gyed igénybevételének feltételei, befagyasztják a családi pótlék összegét, s felső korhatára is módosul. (Természetesen nem növelik, hanem 23-ról 20 évre szállítják le.) Mindez egy nagy, tudatos reformfolyamat része, aki ezt nem képes belátni, az aligha lehet korszerű felfogású, liberális szellemű szülő. Ennek a reformnak arra kell ösztönöznie a felvilágosult és mindinkább emancipálódó nőket, hogy szülés után a lehető leghamarabb visszamenjenek dolgozni. Nincs is szebb annál, mint amikor fiatal, még szoptatós anyák három műszakban „szoláriumoznak” az öntödében, esetleg fitneszelnek a traktoron, de ezek már nem pont azok az idők. Viszont egy olyan korban, amikor az átlagfizetés jelentősen kevesebb, mint a két főre számított létminimum, tehát az asszony keresetére még egy gyermektelen házaspárnak is égető szüksége van, akkor a nők mielőbbi munkába állítása hazafias kötelesség, történelmi szükségszerűség.

Ha a családanya jövedelme egészben vagy részben kiesik a családi büdzséből, hogyan vállalhatják a szülők egy gyermek etetését, ruháztatását (szerencsére a nevelésére már nincs gond, mert azt nem szabad, hiszen korlátoznák a csemete személyiségének kibontakozását), taníttatását, kiházasítását és felnőttkori eltartását, hiszen úgyis munkanélküli lesz a szerencsétlen. Ebből következik, hogy akkor születik több gyerek, ha az anyák egyhuzamban minél többet dolgoznak, nem kapnak gyedet és családi pótlékot, nem mehetnek gyesre, de még szülési szabadságra sem, ellenben nagyobb arányban kerülnek be a parlamentbe.

Most azt mondják, ez mind szép, de amíg az anyák dolgoznak, kire bízzák a gyereket, hiszen a bölcsődékben majdnem olyan hosszú várólista van, mint életmentő műtétekre a kórházakban. A válságkezelő kormány jóvoltából egyre nő azon apák száma, akik tudnak a gyermekükkel foglalkozni, mert munkanélkülivé válnak, de ez önmagában még nem igazán megnyugtató megoldás. Mennyivel üdvösebb lenne a gyermekeket is munkába állítani, ott eleve felügyelnének rájuk, meg a rosszalkodásra sem maradna energiájuk. Tudom, a gyermekmunka kifejezés borzalmasan hangzik, de a kapitalizmusnak vannak ez irányú hagyományai, a liberális iskola pedig amúgy sem akar kultúrát, műveltséget, tudást adni, a korai munka meg maga a készségfejlesztés. Magyar Bálint módra. Tulajdonképpen itt is van a Kánaán, csak az első lépés hibázik, jelesen: szegény anyukák nem tudnak visszamenni dolgozni, mert nincs munkahely. Ettől az apróságtól aztán felborul az egész szépen kiagyalt konstrukció, s valóban nem lesz más, mint újabb megszorítás, a családok megrövidítése. Ráadásul a költségvetésre gyakorolt pozitív hatása jelentéktelen. De akkor is a szakértelem diadalmaskodik!